2 hónappal a baleset után*
Lizzy -
-Luke,ne!!-sikítottam nevetve és a földön kötöttünk ki.Hátam keményen koppant a hálószoba padlóján,de nem volt időm a fájdalommal foglalkozni,mert Luke ismét puszilgatni kezdte nyakamat és csiklandozta a hasamat.
-Jó.Abbahagyom,ha..
-Ha mi?-mosolyodtam el alatta.
Közelebb hajolt a számhoz,és megbabonázva figyelte azt,úgy folytatta-Ha megcsókolsz.
Kérését megtagadva fejet ráztam és próbáltam lelökni magamról őt.
De persze kísérletem kudarcba fulladt,és csak ficánkolva esedeztem a szabadon eresztésemért.
-Megmondtam,mi a váltságdíj.
-Luke!Hagyd abba!-sikítottam nevetés helyett.Könnyekkel teli szemmel néztem rá,mire végre abbahagyta a csiklandozást,de nem szállt le rólam.
Csak nézett.Azokkal a tökéletes,igazgyöngy ragyogású szemeivel.Nem mosolygott,ettől az az érzésem támadt,hogy megbántottam.Hasamat szorongató kezemet átfűztem nyaka mögött és egy hosszú,szenvedélyes csókkal kértem bocsánatot.
Kirázott a hideg,mikor a szájában lévő hideg vas ajkaimat érintette,de egyben elöntött a forróság tudva,hogy ez a vaskarika csak engem fog meglepni,senki mást.
Sok idő ez a két hónap.Az emlékeim nagy részét visszakaptam,ahogy azt Dr.Scream is mondta,de még mindig vannak részletek,amik nem jutnak eszembe.
A karmolós esetre emlékszem,de arra nem,hogy kiderül-e,ki volt az.Tudom,hogy volt valami fontos Michaellel kapcsolatban,de nem tudom micsoda.
És tudom,hogy Luke előtt még nem éreztem így senki iránt sem.
Kérését megtagadva fejet ráztam és próbáltam lelökni magamról őt.
De persze kísérletem kudarcba fulladt,és csak ficánkolva esedeztem a szabadon eresztésemért.
-Megmondtam,mi a váltságdíj.
-Luke!Hagyd abba!-sikítottam nevetés helyett.Könnyekkel teli szemmel néztem rá,mire végre abbahagyta a csiklandozást,de nem szállt le rólam.
Csak nézett.Azokkal a tökéletes,igazgyöngy ragyogású szemeivel.Nem mosolygott,ettől az az érzésem támadt,hogy megbántottam.Hasamat szorongató kezemet átfűztem nyaka mögött és egy hosszú,szenvedélyes csókkal kértem bocsánatot.
Kirázott a hideg,mikor a szájában lévő hideg vas ajkaimat érintette,de egyben elöntött a forróság tudva,hogy ez a vaskarika csak engem fog meglepni,senki mást.
Sok idő ez a két hónap.Az emlékeim nagy részét visszakaptam,ahogy azt Dr.Scream is mondta,de még mindig vannak részletek,amik nem jutnak eszembe.
A karmolós esetre emlékszem,de arra nem,hogy kiderül-e,ki volt az.Tudom,hogy volt valami fontos Michaellel kapcsolatban,de nem tudom micsoda.
És tudom,hogy Luke előtt még nem éreztem így senki iránt sem.
Mellette tökéletesnek érzem magam,és a puszta tény,hogy egy ilyen srác nem csak rám néz,de még meg is csókol,megölel és mellettem van!Felülmúlhatatlan..
-Elgondolkodtál.-jelentette ki.Még egyszer megcsókoltam,mire Luke sóhajtva ajkamba harapott.Folytattuk volna egymás kényeztetését,de a csengő éles hangja megcáfolta ezt.
-Megnézem ki az!
-Tud még várni 10 percet.-hajolt ismét ajkaimhoz,de elfordítottam a fejemet.
-Ezek biztos Ashtonék.-morogta Luke és egy puszit nyomott az arcomra,majd segített felállni.
Lementünk ajtót nyitni.De nem Ash-ék álltak a küszöbön.
-Anya?!-döbbent le Luke.A válla fölött láttam,ahogy az idegen nő átöleli Lukot,majd engem észrevéve szélesen mosolyogni kezd.
-Szia.Még nem találkoztunk-lövellt egy szúrós pillantást Luke felé,aki meglehetősen idegesnek látszott-És Liz vagyok!Luke anyja.És te?
-Öhm-elfogadtam a nyújtott kezét,és megfontoltan megrázva feleltem-Én pedig Lizzy.Luke...barátnője.
-Valóban?-arcán őszinte döbbenet suhant át,és olyan sebességgel pördült meg a tengelye körül,hogy egy pillanatra azt hittem,hallucinálok.
-A barátnőd?
-Anya,ne itt..
-Te csak ne csitítgass!Hogy tehetted?!-hangja élesen hasított a fülembe,kellemetlenül éreztem magam egy 'anya-fia' vita kellős közepén.
-Anya,mondom..
-Hogy tehetted?-hisztérikussá vált,már-már állatias hangon sipákolt.
-Azt mondtam,hogy hagyd abba!-ordította el magát Luke-Elég ebből!
Mind a hárman ledermedtünk.Luke a hihetetlen indulattól,ami előtört belőle,Liz fia viselkedése miatt és pedig mind a két okból kifolyólag.
Liz az ajtó felé indult,de még visszafordult fiának szegezve kérdését:-És ezzel boldog vagy?
Luke nem válaszolt,álla megfeszült,csak egy "ne gyere többet" mondattal búcsúzott el anyjától.
Dermedten álltam még mindig,majd egyszer csak azt vettem észre,hogy egy sós könnycsepp csordul végig az arcomon.Szaggatott levegőt vettem,és hangosan kifújtam.
-Huh.Ez..
-Sajnálom.-Luke őszinte szomorúsággal nézett vissza rám.Megráztam a fejem és bementem a nappaliba.
-Ő az anyukád volt?!
-Igen-ült le a kanapéba és lecsúszva hajába túrt.
-És mi volt ez az egész?-ordítottam zokogva.Egy perce még minden tökéletes volt,és máris a pokol legmélyebb bugyrában találtam magam.
-El kellett volna mondanom.-sóhajtotta-Szólnom kellett volna neki és neked is.
-De mégis miről?-térdeire támaszkodott,de én erőszakosan vártam válaszát,mit nagy nehezen és rengeteg fájdalommal,de kinyögött- Jessie-ről.
Az idegösszeomlás szélén voltam,és Luke megadta azt az apró löketet,amitől le is zuhantam.
Elsikítottam magam.Ijedten kapta fel rám tekintetét a szőke fiú,igyekezett elhallgattatni.
Minden fájdalmamat,amit hirtelen felhalmoztam,kiadtam magamból ezzel a sikítással.Mikorra véget ért a sokkom,felpofoztam Lukot,felrohantam a szobánkba.
Pár ruhát kikaptam a szekrényemből és a fürdőbe zárkóztam.Kezdődik minden elölről!Ismét elmegyek,visszajövök,összeesem és megint nem emlékszem semmire!Csak ezt most én is akarom!
-Lizzy!Várj!-kopogott Luke.Nem figyeltem rá,gyorsan rendbe tettem a hajam és a sminkem és kitörtem az ajtón.Luke hátrébb ugrott,nekiütközött a szekrénynek,de rögtön elkapta a csuklómat és szorosan magához ölelt.Eddig nem is vettem észre,hogy mennyit edződött.
Akárhogy is kérleltem és ütöttem,hogy eresszen,nem figyelt rám.Megvárta míg abbahagyom a hisztit.Elapadtak a könnyeim,hirtelen óriási megkönnyebbülés és nyugalom fogott el.
-Abbahagytad?-kérdezte suttogva.Aprót bólintottam.
-Meghallgatod a dologról az igazat,vagy azzal akarod magad áltatni,hogy megcsallak?
-És ha az igazság a megcsalás?!-könnyezve mondtam ki az utolsó szót.
Liz az ajtó felé indult,de még visszafordult fiának szegezve kérdését:-És ezzel boldog vagy?
Luke nem válaszolt,álla megfeszült,csak egy "ne gyere többet" mondattal búcsúzott el anyjától.
Dermedten álltam még mindig,majd egyszer csak azt vettem észre,hogy egy sós könnycsepp csordul végig az arcomon.Szaggatott levegőt vettem,és hangosan kifújtam.
-Huh.Ez..
-Sajnálom.-Luke őszinte szomorúsággal nézett vissza rám.Megráztam a fejem és bementem a nappaliba.
-Ő az anyukád volt?!
-Igen-ült le a kanapéba és lecsúszva hajába túrt.
-És mi volt ez az egész?-ordítottam zokogva.Egy perce még minden tökéletes volt,és máris a pokol legmélyebb bugyrában találtam magam.
-El kellett volna mondanom.-sóhajtotta-Szólnom kellett volna neki és neked is.
-De mégis miről?-térdeire támaszkodott,de én erőszakosan vártam válaszát,mit nagy nehezen és rengeteg fájdalommal,de kinyögött- Jessie-ről.
Az idegösszeomlás szélén voltam,és Luke megadta azt az apró löketet,amitől le is zuhantam.
Elsikítottam magam.Ijedten kapta fel rám tekintetét a szőke fiú,igyekezett elhallgattatni.
Minden fájdalmamat,amit hirtelen felhalmoztam,kiadtam magamból ezzel a sikítással.Mikorra véget ért a sokkom,felpofoztam Lukot,felrohantam a szobánkba.
Pár ruhát kikaptam a szekrényemből és a fürdőbe zárkóztam.Kezdődik minden elölről!Ismét elmegyek,visszajövök,összeesem és megint nem emlékszem semmire!Csak ezt most én is akarom!
-Lizzy!Várj!-kopogott Luke.Nem figyeltem rá,gyorsan rendbe tettem a hajam és a sminkem és kitörtem az ajtón.Luke hátrébb ugrott,nekiütközött a szekrénynek,de rögtön elkapta a csuklómat és szorosan magához ölelt.Eddig nem is vettem észre,hogy mennyit edződött.
Akárhogy is kérleltem és ütöttem,hogy eresszen,nem figyelt rám.Megvárta míg abbahagyom a hisztit.Elapadtak a könnyeim,hirtelen óriási megkönnyebbülés és nyugalom fogott el.
-Abbahagytad?-kérdezte suttogva.Aprót bólintottam.
-Meghallgatod a dologról az igazat,vagy azzal akarod magad áltatni,hogy megcsallak?
-És ha az igazság a megcsalás?!-könnyezve mondtam ki az utolsó szót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése