And everything is back to square one..
Sziasztok lelkes olvasóim !
Ismét hamarabb jelentetem meg a részt,mivel augusztus 20-án All Time Low koncertre megyek legjobb barátnőmmel,Hope Tommsonnal.
Ezen kívül a blog új fejléccel és új arculattak gazdagodik majd a hét folyamán.
Ezen kívül a blog új fejléccel és új arculattak gazdagodik majd a hét folyamán.
Szóval aki jön,jelezze egy kommenttel ;)
Jó olvasást : Misterious GIRL
A Szoba szinte világított,a Nap beáramló napsugaraitól.Az ágy a helyiség közepén,az ablak mellett volt,mellette két oldalt székek húzódtak.A fal mentén is székek sorakoztak,várva a többi látogatót,de csak egy volt elfoglalva.
Az ágy mellett ült,őszes barna hajjal és pánt nélküli hosszú,a nyár színeiben pompázó szoknyával.Az ágyban fekvő lányhoz beszélt,néha elérzékenyülve,néha önfeledtem nevetve.
Amint beléptem a szobába,abbahagyta a beszélgetést a beteggel és felénk fordult.
Zavaromban intettem neki,és az egyik szék felé mentem.A ülőalkalmatosságot magam után húzva leültem mellé,de tekintetemet csakis Lizzyn tartva.Csendesen aludt,legalábbis azt a hatást keltette.Bőre nagyon sápadt volt,a testét borító szövetből kilógó csövektől pedig kísérteties hatást keltett.A nőre tévedt a tekintetem.
-Luke Hemmings.-nyújtottam a kezemet az asszony felé.
-Joana Gore.De mindenki inkább Nanának hív.-rázott velem kezet.
Közben a többi fiú az ágy túlsó felébe ült,és minket néztek.Utánam ők is bemutatkoztak és hallgattuk,amint Nana elmeséli a történteket.
-Luke-szólalt meg az ágyban kis idő után Lizzy.Azonnal felé kaptam a fejem.Ébredezni kezdett.
-Megyek,szólok az orvosnak.-állt fel Ashton és az ajtó felé ment,majd el is tűnt.
-Felébredt?-kérdezte Calum.
-Nem hinném.Szerintem csak álmában beszél.-válaszolt helyettem Nana,aztán felállt és táskáját a vállára kapva elbúcsúzott Lizzytől.
-Most hova megy?
-Dolgoznom kell,délután majd jövök-felelte,inkább a beteg lánynak,mint nekünk.
-Viszlát.-köszöntem el.
-Luke.-mondta ismét,és kezét mozgatni kezdte az ágyon.Megfogtam és megpusziltam.Nagyon hideg volt.
-Mi történt fiatalok.-rontott be az orvos,ezzel megijesztve engem és Calumot.
-Csak beszélt.
-Mit mondott-állt meg az ágy mellett és vizsgálni kezdte.
-A nevemet.-motyogtam,még mindig Liz kezét szorongatva.A doki rám nézett,majd vissza a lányra-Aha.
-Luke,segíts....segíts-motyogta,az orvos pedig ijedten húzódott el-Ez fura.
-Mi?Az hogy ezt mondja?-kérdeztem zaklatottan,de az orvos leintett.
-Nem.Nem álmában beszél.
-Akkor?Ébren van?
-Nem,nincs.Mielőtt behozták,mondott valamit?
-Csak mikor lehozták a lépcsőn,felébredt és azt kiáltotta,hogy 'segítség'.-Hosszan gondolkoztam,de nem jutott eszembe semmi több,így hát megráztam a fejem.Calumra néztem,de ő is csak a fejét rázta.Michael meg már elaludt,őt nem tudtam kérdezni.Ashton maradt,aki láthatóan törte a fejét,majd,mintha megvilágosodott volna,a homlokára csapott.
-Mikor bementem hozzátok,Liz a terasz csempéjén feküdt,remegve és valamit motyogott.
-Mit?-kérdeztem a dokival egyszerre.
-Valami olyasmit,hogy segíts.Luke segíts.
Megfagyott bennem a vér.Lizzy segítséget kért,de én nem figyeltem rá,nem hallottam.Nem figyeltem eléggé rá.Becsuktam a szemem,majd könnyesen kinyitottam.Úgy éreztem,a falak össze akarnak nyomni,és a földdel egyenlővé tenni.
Kirohantam a szobából.Kiérve a lift felé mentem,és a tetőre vezető gombot megnyomtam.
Amint kiléptem a lift kellemes melegéből,megcsapott a fagyos szél.Tavasz végéhez képest nagyon lehűlt az idő.Dörzsöltem a vállam,hogy ne fagyjak teljesen át,aztán találtam egy kávé automatát.
A gőzölgő folyadékkal a kezemben sétálgattam a kórház tetején.
'Segítséget kért!Hívott!De én nem hallottam!Én hülye,nem vettem észre,hogy valami baja lehet.Nem figyeltem eléggé rá!Nem érdemlem meg...'
-Ne ostromold magad!Nem tehetsz róla.-mondta valaki mögülem.
-Gondolatolvasó vagy.-poénkodtam,de szándékosan hagytam ki a jókedvet a hangomból.Mondjuk,ha akartam volna se tudtam jókedvű lenni egy ilyen helyzetben.
-Ne tedd ezt magaddal.-tette a vállamra kezét Ash.
-De ha te nem jössz át,Lizzy talán már nem él..
-Nem!Ne is gondolj erre!Liz nem halt meg.És ez a lényeg!
-Az élete nagy részére nem emlékszik.Engem is...vagyis minket elfelejthetett volna.
-De nem így lett,és ennek valahogy örülj egy kicsit.
Csak megforgattam a szememet-Mit mondott a doki...a beszédről.
-Az utolsó emlékeit idézte fel.-támaszkodott a 'betonkorlátnak',majd a kávém felé bökött-Az honnan van?
-A szemben lévő eldugott sarokban van egy automata.
-Zsír-lökte el magát,és kis idő múlva egy poharat szorongatva telepedett vissza mellém.
-Mondott még valamit a doki?-kérdeztem kis idő után,mivel beállt az az ismerős "kínos" csend.
-Dr.Scream-nek hívják.
-Csodás.-morogtam a kávémba,és belekortyoltam.Ash csak elnevette magát,de folytatta.
-Mikor behozták,eleinte úgy tűnt,hogy meghalt.De elsikította magát és a torkát szorongatta.Gyors röntgen után vitték a műtőbe.
-Mit műtöttek rajta?
-Légcsőzáródás.A műtét után..
-Sikeres volt?
-Igen,különben most nem itt lennénk,hanem valószínűleg a temetésén.
-És én ne gondoljak arra,hogy meghalhatott volna.-nevettem el magam cinikusan,és hoztam még két kávét.Az egyik poharat Ashtonnek adtam,és egy rövid 'köszi' után folytatta-Tehát.A műtét sikerült,utána a sürgősségin maradt.A műtétre két órával egy nővér ellenőrizte,hogy javult-e az állapota,de nem észlelt nála pulzust,ezért újraélesztették.
Remegve,halálfehér arccal hallgattam végig Ash beszámolóját.
Ash csendben maradt,csak az hallatszott,ahogy remegve,sípoló hangon beszívom,majd kifújom a levegőt.
-Haver,menjünk be.-tette vállamra kezét,és a lift felé akart vezetni.Lesöpörtem támogató segítségét,és remegve noszogattam,hogy folytassa.
-Luke,bent folytatom.Csak gyere be.
-Nem akarok bemenni.Jó itt.
-Luke át fogsz fagyni!Te is itt akarsz kikötni?-emelte fel a hangját idegesen Ashton,és alkaromnál fogva rángatni kezdett a lift felé.
-Akkor legalább itt lehetek mellette.-kiáltottam Ashre és kirántottam a karomat szorításából.
Tehetetlenül fújtatott,de nyugodt hangon búcsúzott el- Mert most is mellette vagy,igaz?
Meglepetten néztem a távolodó alak után,majd eltűnt a lift ajtó mögött.
'Igaza van!!' Ököllel a betonra sújtottam,és a fal mentén lecsúsztam a földre.Könnyeim hosszú,nedves csíkos hagyva arcomon csúsztak le pólómra.Egyedül akarok lenni.Egyedül!Csendben!
-Hé,Luke!
'Már megint ki az?!' Nem néztem a hangforrás irányába,hátha akkor nem vesz észre.De egy apró megjegyzés : ez csak a filmekben működik.
-Hé Lu...Ja itt vagy!Nem tudtam ki ez a kupac itt a fal tövében.-nevetett Calum,és leült mellém.
-Huh,tesó ez nagyon hideg!
-Ki küldött?-kérdeztem unottan.
-Frodótól jövök,üzeni,hogy a drágaszág már úton van-játszotta gollamot a Gyűrűk urából.
Továbbra is érzelem mentesen néztem rá,pedig nehéz volt nem nevetni ilyenkor Calumon.Jól eltudta játszani gollamot.A hatás kedvéért guggolásba helyezkedett és kezeit dörzsölgette,közben mint egy kutya,az állát nyaldosta.Ezen már én is elmosolyogtam.
-Na végre,most már tényleg tudom,hogy élsz!De engedj meg egy ici-pici megjegyzést.
-Hallgatom.
-Mi a jó büdös francért vagy idekint?!
-Mindenki ezzel jön.Nem fázok,oké?!
-Luke-dörzsölte Cal az orrnyergét-Te nem sápadtra,hanem kapásból kékre fagytál idefent.
Ezen már én is elnevettem magam.Calummal mindig megértettem magam.Vele lehetett bármiről őszintén beszélni.És ő is csak az őszintét mondta el,ha valamiről kérdeztük.
-Figyelj ide tesó-karolta át a nyakamat-Tudom,hogy...hogy is mondjam....Éltünk már meg szebb napokat is,de ezen is átvészeljük magunkat.
Bizakodóan fürkésztem Calum arcát,de nem árulta el,hogy ezzel mit akart mondani.
-Csak menjünk már be,mert már elfagytak az ujjaid.-mutatott a kezemre.
Lenéztem az immáron kéklő kezeimre.
-Tényleg.-mosolyodtam el,és Calum segítségével felálltam.
Amint rá emeltem tekintetemet,hátrálni kezdtem.
Calum szemei sötétek lettek,bőre halottfehér,és bőrfelületén vágások és varratok tülemkedtek ki.
-Dr.Scream-nek hívják.
-Csodás.-morogtam a kávémba,és belekortyoltam.Ash csak elnevette magát,de folytatta.
-Mikor behozták,eleinte úgy tűnt,hogy meghalt.De elsikította magát és a torkát szorongatta.Gyors röntgen után vitték a műtőbe.
-Mit műtöttek rajta?
-Légcsőzáródás.A műtét után..
-Sikeres volt?
-Igen,különben most nem itt lennénk,hanem valószínűleg a temetésén.
-És én ne gondoljak arra,hogy meghalhatott volna.-nevettem el magam cinikusan,és hoztam még két kávét.Az egyik poharat Ashtonnek adtam,és egy rövid 'köszi' után folytatta-Tehát.A műtét sikerült,utána a sürgősségin maradt.A műtétre két órával egy nővér ellenőrizte,hogy javult-e az állapota,de nem észlelt nála pulzust,ezért újraélesztették.
Remegve,halálfehér arccal hallgattam végig Ash beszámolóját.
Ash csendben maradt,csak az hallatszott,ahogy remegve,sípoló hangon beszívom,majd kifújom a levegőt.
-Haver,menjünk be.-tette vállamra kezét,és a lift felé akart vezetni.Lesöpörtem támogató segítségét,és remegve noszogattam,hogy folytassa.
-Luke,bent folytatom.Csak gyere be.
-Nem akarok bemenni.Jó itt.
-Luke át fogsz fagyni!Te is itt akarsz kikötni?-emelte fel a hangját idegesen Ashton,és alkaromnál fogva rángatni kezdett a lift felé.
-Akkor legalább itt lehetek mellette.-kiáltottam Ashre és kirántottam a karomat szorításából.
Tehetetlenül fújtatott,de nyugodt hangon búcsúzott el- Mert most is mellette vagy,igaz?
Meglepetten néztem a távolodó alak után,majd eltűnt a lift ajtó mögött.
'Igaza van!!' Ököllel a betonra sújtottam,és a fal mentén lecsúsztam a földre.Könnyeim hosszú,nedves csíkos hagyva arcomon csúsztak le pólómra.Egyedül akarok lenni.Egyedül!Csendben!
-Hé,Luke!
'Már megint ki az?!' Nem néztem a hangforrás irányába,hátha akkor nem vesz észre.De egy apró megjegyzés : ez csak a filmekben működik.
-Hé Lu...Ja itt vagy!Nem tudtam ki ez a kupac itt a fal tövében.-nevetett Calum,és leült mellém.
-Huh,tesó ez nagyon hideg!
-Ki küldött?-kérdeztem unottan.
-Frodótól jövök,üzeni,hogy a drágaszág már úton van-játszotta gollamot a Gyűrűk urából.
Továbbra is érzelem mentesen néztem rá,pedig nehéz volt nem nevetni ilyenkor Calumon.Jól eltudta játszani gollamot.A hatás kedvéért guggolásba helyezkedett és kezeit dörzsölgette,közben mint egy kutya,az állát nyaldosta.Ezen már én is elmosolyogtam.
-Na végre,most már tényleg tudom,hogy élsz!De engedj meg egy ici-pici megjegyzést.
-Hallgatom.
-Mi a jó büdös francért vagy idekint?!
-Mindenki ezzel jön.Nem fázok,oké?!
-Luke-dörzsölte Cal az orrnyergét-Te nem sápadtra,hanem kapásból kékre fagytál idefent.
Ezen már én is elnevettem magam.Calummal mindig megértettem magam.Vele lehetett bármiről őszintén beszélni.És ő is csak az őszintét mondta el,ha valamiről kérdeztük.
-Figyelj ide tesó-karolta át a nyakamat-Tudom,hogy...hogy is mondjam....Éltünk már meg szebb napokat is,de ezen is átvészeljük magunkat.
Bizakodóan fürkésztem Calum arcát,de nem árulta el,hogy ezzel mit akart mondani.
-Csak menjünk már be,mert már elfagytak az ujjaid.-mutatott a kezemre.
Lenéztem az immáron kéklő kezeimre.
-Tényleg.-mosolyodtam el,és Calum segítségével felálltam.
Amint rá emeltem tekintetemet,hátrálni kezdtem.
Calum szemei sötétek lettek,bőre halottfehér,és bőrfelületén vágások és varratok tülemkedtek ki.
1 megjegyzés:
"Mi inkább visszautasítottuk a mellettünk lévő két srácot"
Sírok. Így is lehet nevezni:"D
De amúgy csodálatos volt *-*
JÖVŐRE IS MEGYÜNK
Megjegyzés küldése