23.rész

Who is this girl?

Sziasztok!
Ma jelentetem meg a részt,mivel a holnapi fan-találkozó miatt nem lesz időm holnap.
Így hát jó olvasást ma ;)

Teljes sötétség uralkodott a szobában,mikor kinyitottam a szememet.A fejem sajgott.
Mikor odakaptam a kezem akkor éreztem meg, hogy bekötötték egy gézcsíkkal,csuklóimon ugyan ilyen gyógykötéssel rögzítették a tűket,melyen keresztül a vizet és a vért pótolták a szervezetemben.
Legyűrtem a hányingerem,és őszinte csodálkozással fürkésztem a körülöttem lévő teret.
Ahogy a szemem kezdett hozzászokni a félhomályhoz,körülnéztem,hogy hol is vagyok.
A csövekből és a jellegzetes kórház szagból már rájöttem,de nem emlékeztem,hogy hogyan is kerülhettem ide.
Kezdett kitisztulni a fejem,és a kintről beszűrődő hangok is kezdtek felerősödni.
Félelem tört rám, a 'The Walking Dead' története is a kórházban indult be igazán.
De aztán megláttam a sok fehér köpenyben rohangáló orvost és a nővéreket,máris megnyugodtam.
Az egyik ilyen fehér köpenyes épp az én ajtóm előtt állt meg és beszélgetett,majd miután elköszönt partnerétől,benyitott.
-Áh,látom felébredt!-mosolyodott el és még fél lábbal kihajolt az ajtón,hogy hívjon egy nővért is.
Azonnal megjelent a sürgő-forgó nővérke, a függönyöket félrehúzta,beengedve a Nap erős sugarait.Felrázta a párnám és megmérte a lázamat.Én addig mindezt értetlenül figyeltem,utána szemügyre vettem a dokit.

Magas,széles,erős váll,barna kócolt haj.Kiköpött Matthew McConaughey hasonmás.-----------------------------------> 
-Mi olyan érdekes rajtam?-kérdezte nevetve az orvos és felmérte magát tetőtől talpig,aztán mosolyogva tért vissza rám.
Csak megráztam a fejem és figyeltem,ahogy közelebb jön és leül az egyik ágy melletti székre.
-Köszönöm Tracy,elmehet.
A nővérke nem mondott semmit,csak rám mosolygott és kiviharzott a szobából.
Hosszú csend következett be,A doktor a kórlapomat olvasgatta,közben hümmögött.
-Ki maga?-suttogtam,de rögtön megbántam.A torkon olyan sziten kiszáradt,mintha heteken,hónapokon át,vagy még akár éveken át üvöltöttem volna.
-Úh,rossz húzás volt!-csóválta a fejét,majd az ágy másik oldalára mutatott-A túlodlalt találsz vizet,nyugottam idd meg!
Szót fogadtam,ledöntöttem három pohár vizet,később ismét az orvost figyeltem.
Kis idő múltán észre vette és mosolyogva bemutatkozott-Dr.Scream vagyok.
-Úgy..úgy mint..
-Igen!Mint a sikoly,és ezt mindig megkapom-sóhajtotta.
-Bocsánat,nem akartam megbántani.
-Áh-legyintett-Már megszoktam.Inkább furcsállom,ha nem hozzák fel ezt a hasonlatot,vagy mi a csodát.-nevette el magát,mire én is elmosolyodtam.
-Tudja,hogy hasonlít Matthew McConaughey-re?
Az orvos meglepetten kapta rám a tekintetét-Ezt még nem mondták.Sokan hasonlítottak Dr.House-ra vagy Richard Webber-re a 'Grace klinikából',de Matthew McConaughey-hez még nem hasonlítottak.
-Zavarja?
-Nem,szerintem kiváló színész.-nevette el (ismét) magát.Ez a pasi csupa napsugár és pillecukor.
-Értem.Hogy kerültem ide és mióta vagyok itt?-tértem rá a lényegre.A doktornak azonnal lefagyott a mosoly az arcáról,a mappájához fordult és onnan kereste ki az adatokat és a válaszokat a kérdésemre.
-Április 13-án,este 1 órakkor hozták be roham gyanújával.De mivel a kórlap szerint maga nem epilepsziás ezért a rohamot kizárhattuk.Az este további részében kétszer műtöttük légcsőzáródás miatt és belső vérzés miatt.EKG-s vizsgálatot is elvégeztünk önön,de a szívének semmi baja.MRI-s vizsgálat is volt,de semmi jele fertőzésnek vagy bármi vírusnak.
Lesokkolva halgattam Dr.Scream szavait.Ez történt volna velem?
-Doktor,lenne még egy kérdésem.
-Csak nyugodtan kisasszony.
-Ki vagyok én?-néztem rá könnyes és üres tekintettel.




             ........Luke Hemmings........                        
-Igen,ki az?-vettem fel a telefont.
-Szép napot uram!Trevor Hack vagyok a Sydney-i kórházból.Tájékoztatom,hogy egy bizonyos Elisabeth Oxford..
-Mi van vele?-vágtam a diszpécser szavába.
-Már felébredt,Ha akarja meglátogathatja.
-Oké,köszönöm,hogy szólt!
-Számítsunk a látogatására?
-Igen,azonnal megyek!
-Kérem mondja meg a nevét,hogy azonnal a hölgyhöz irányíthassuk,amint megérkezik.
-Igen,persze.-megmondtam a nevem és idegesen doboltam ujjaimmal az asztalon.
-Rendben,várjuk!De uram..
-Köszönöm még egyszer!-tettem le a telefont és azonnal hívtam a többieket.
Megbeszéltük,hogy a kórház előtt vagy már a terem előtt találkozunk és letettük.Azonnal magamra kaptam egy fehér felsőt és a tornacipőmet és már a kocsiban is voltam,úton a kórházhoz.
Gyorsan leparkoltam és berohantam az épületbe.
-Jó napot!Elisabeth Oxfordhoz jöttem.
-Neve?-kérdezte unottan a recepciós.Megmondtam,a nő unottam bepötyögött valamit a gépbe,majd közölte a szobaszámot én meg morogtam valami köszönöm félét és már rohantam is a 234-es szobához.
Amint felértem az emeletre a fiúk is beértek,így már négyen álltunk a szoba előtti váró helyiségben.
-Mikor mehetünk már be!-kérdeztem,ebben az öt percben már harmadjára.
A többiek fáradtan néztek fel rám,aztán ismét elbambultak a semmibe.Nagyon fáradtnak tűntek,szemeik alatt sötét karikák hútódtak.
Fél óra múlva kijött az orvos.
-Hogy van?Ébren van?Bemehetünk?-rohantam le azonnal a kérdéseimmel.
-Maguk meg kicsodák?-ráncolta szemöldökét a doktor és ujjával rám és a három másik zombira mutatott.
-Lizzy barátai.
-Aham-bólintott,és kinyitotta a mappáját,hogy beleirhasson valamit.Türelmetlenül áltam és vártam,mikor enged már be.Majd felnézett,végignézettrajtunk és belekezdett a mondandójába.
-Ms.Oxford felébredt.De az állapota súlyos..
-Hogy érti ezt?-vágtam a szavába,de leintett.
-Szóval.A kisasszony két műtéten esett át még a behozatala napján,és a memóriája is súlyosan károsodott.
-Ez mit jelent?-kérdezte Mikey mellém állva.
A doktornak mintha elakadt volna a szava,de végül elmondta-Nem emlékszik az élete nagy részére.
'Mi?!?!?!'Lesokolt a hír.Nem emlékszik az életére?!De ha a nagy részére nem emlékszik,akkor mi?Mi maradt meg neki?
-Bemehetünk?-kérdeztem,de annyira halkan,hogy azt hittem az orvos nem hallja meg.Bólintott,majd kikerülve minket elment a lift irányába.
Remegve tettem a kilincsre a kezem,és benyitottam.