Meghoztam a következő részt,és ezzel együtt a hét kérdését is ;)
Remélem sokan szavaztok majd,és nagy örömmel jelentem be,hogy elértük a 3000 olvasóóóóóót :O :O :O *_* !!!
Nagyon szépen köszönöm,hogy vagytok nekem :')
Remélem még a héten elérjük a 3500 olvasót és esetleg a 10 feliratkozót.Vagy akár többet is :)
Jó olvasást! :
This girl.....
Este még beszélgettünk,hogy bízok-e benne,mire a válaszom egyértelműen igen volt.
-Csak ezzel a titkolózással úgy érzem,hogy valami elől próbálsz megvédeni.
-Mert ezt is szeretném tenni.-simított ki az arcomból egy kósza hajtincset.
-Örökre nem védhetsz meg minden rossztól és fájdalomtól.-utalva az esetleges szakításra és arra,hogy én még szűz vagyok.
-Tudom-hunyta le fájdalmasan a szemét.Elnézve békés arcát rájöttem,hogy Luke tényleg védeni akar valamitől...vagy valakitől.Többet nem gondolkodtam ezen,átfordultam a másik oldalamra,és pár perccel ez után éreztem két kart a derekam körül.
-Jó éjt Lizzy-motyogta Luke fáradtságtól rekedt hangon,és meleg leheletétől kirázott a hideg.
Reggel Luke már nem feküdt mellettem.Helyén egy kis cetlit találtam egy szál vörös rózsával kiegészülve.
"Nem akartalak felébreszteni,de mennünk kellett bandai kötelességet tenni.Legyen szép napod szépségem . Luke
U.i.:a parkban 19:00-kor"
Mosolyogva kikászálódtam az ágyból és az ablakhoz mentem.Sütött a nap,kellemes szél fújt.Olyan tipikus filmbeli időjárás volt,amikor a szexi főszereplő nő lemegy futni a testhez simuló nadrágjában és felsőjében,majd belebotlik egy álompasiba,aki azonnal beleszeret,elkéri a lány számát és közben flörtölni kezdenek.A konyhában a srácok hagytak pirítóst meg narancslét,és egy cetlit,miszerint rajongókkal mentek találkozni a parkba.
Megreggeliztem,majd úgy döntöttem leviszem Mollyt és Beautifult a parkba sétálni.Ki akartam szellőztetni a fejem,és őszintén,mennyi az esélye,hogy összefutok Lukkal?!Felöltöztem,pórázt keresgéltem,majd feltettem a kutyákra és indultam is.
A parkban megannyi kutya rohangált,játszott,heverészett gazdija mellett.
Miközben nézelődtem,a kutyák erőszakosan rángatták a pórázt,és egyre nehezebb volt visszafogni őket.Két külön irányba,majd ismét egymás mellé értek,közben engem,mint egy rongybabát rángattak.Valakit épp kikerültek két irányból,közben engem egyenesen az idegen karjaiba rántottak.
A kutyák póráza végleg kicsúszott a kezemből,boldogan rohantak el játszani.
Én lefagyva figyeltem az idegent,miközben ő vigyorogva köszöntött.
-Hé,kit sodort ide a szél?-kérdezte és megölelt.
Nem öleltem vissza,csak zavartan,tátott szájjal figyeltem,amint elhúzódik és továbbra is vigyorogva csukja össze a számat.Mutatóujja állam alatt maradt,hüvelykujja arcomat simogatta.
-Brian.-böktem végre ki.
-Szia!Na,mi újság?
-Öhm,hát izé..semmi.Minden oké.Te mit keresel itt?
-Miért?Ez a park tiltott terület számomra?-nézett riadtan rám.
-Nem,csak...úgy értem,hogy hogy erre jártál?
-Követtelek.-jelentette ki halál nyugodtan,majd rám emelte kék tekintetét és elnevette magát-Csak ugrattalak!De látnod kellett volna az arcodat!-nevetett fel hangosan.
"Bunkó"-gondoltam magamban.Nem beszéltem vele tovább,elindultam megkeresni a kutyáimat.De sajnos jött utánam.
-És mit csinálsz ma?-ért ismét mellém.
Szemet forgatva bekamuztam neki valamit,majd a kutyák nevét kezdtem kiabálni.
-Molly!Beautiful!Gyertek ide!-kerestem kétségbe esetten őket.
-Nyugi,meglesznek!-tette vállamra kezét Brian megnyugtatásképpen.Össze-vissza kapkodtam a fejem,de sehol sem láttam őket. Brian is segített keresni,az egész parkot bejártuk.
Mikor már 45 perce őket kerestük Brian elunta magát,füttyentett egy hangosat,és mintha a semmiből történt volna,a két kutya előttünk termett.Tátott szájjal bámultam a két csaholó jószágot,majd gyorsan a pórázhoz kaptam,nehogy megismétlődjön ez a kis 'incidens'.
-Köszi-nevettem el magam.
Ezek után az egész napot Briannel töltöttem.És a legfurább,hogy élveztem a társaságát.Néha elgondolkodtam,miért vagyok vele ilyen ellenszenves.Hisz még nem is ismerem.Miért nem adok neki legalább egy esélyt?
-Figyelj,van kedved kajálni?-kérdeztem lehajolva,mivel ő már a fűben hempergett a két kutyával.
-Persze.-tápászkodott fel,maga után húzva a két kutyát is.
Elmentünk egy étkezdébe,rendeltünk két gyrost és amíg kihozták,kicsit jobban megismertük egymást.
-És mi nálad ez az óriási kutya imádat?-kérdeztem nevetve.
-Nem csak a kutyákat szeretem-forgatta meg a szemét-Minden állattal jól kijövök!
-Ebben nem is kételkedtem.-mosolyodtam el és kivettem a tálamból egy darab sült krumplit és a számba helyeztem.
Jól elszórakoztunk,de sürgetett az időm.Nemsokára hét óra lesz,és előtte haza akarom vinni a kutyákat.
-Figyelj Brian-kezdtem bele mondandómba-Nekem most..haza kéne mennem,mert a kutyák nagyon elfáradtak.
Mind a ketten a két jószágra fordítottuk a tekintetünket,de a két állat még energiadúsan ugráltak egymáson át.Brian ismét rám szegezte tekintetét és fél szemöldökét felvonta.Én csak zavartan lehajtottam a fejem.Úgy éreztem,mintha le kéne pattintanom.Pedig csak közölnöm kéne vele,hogy haza kell mennem.Mi ebben olyan nehéz? Miért nem megy?
-Ennél valami jobbat kell kitalálnod,hogy eltűnjek.-mondta komolyan és kicsit sértődötten.
-Nem,nem akarom,hogy eltűnj-kezdtem szabadkozni "Én barom"
-Csak haza kell mennem,mert találkozóm lesz egy fontos személlyel!
-Csak haza kell mennem,mert találkozóm lesz egy fontos személlyel!
Brian idegesen elmosolyodott-Miért nem mondod azt,hogy randid lesz a barátoddal? 'Nagyon fontos személy' -idegesen felfelé nézett,bámulta pár percig az eget,majd ismét nekem szentelte minden figyelmét.Tekintetében ott tükröződött a fájdalom,a megbántottság és a sértettség keveréke.
-Bocsánat Brian-húzódtam közelebb hozzá és megöleltem.Kicsit meglepődött,de visszaölelt.Jó érzés volt,biztonságot éreztem.Nagyot sóhajtott és elhúzódott,hogy szemembe nézhessen.
-Haragszol?-kérdeztem kiskutya szemekkel.
-Egy lányra?Soha!-nevette el magát,majd fél karjával átkarolta a vállamat és elindultunk.
-Megengeded,hogy hazakísérjelek?
-Persze.-nevettem én is-De Brian...
-Inkább lépjek le?-kérdezte hirtelen idegesen.
-Nem,dehogy is!-nyugtatgattam.
-Akkor?
-Én a másik irányban lakom!-nevettem el magam.
-Oh,értem-zavartan megfordult-Hát akkor irány haza.
Egész úton csak beszélgettünk és nevettünk,de mikor abba az utcába értünk ahol lakom,vagyis Lukkal és a haverjaival,Brian elcsendesedett.
-Megérkeztünk.-álltam meg a kapu előtt és búcsúzni akartam,amikor megláttam Brian elgyötört arcát.
-Hé,találkozzunk holnap a parkban,jó?-kérdeztem felvidításként,és a tervem be is vált.A fiú rögvest vidámabb lett és mosolyogva ölelt meg-Várom a holnapot.
-Én is.-szorítottam meg nyomatékosítás képpen,hogy biztos ott leszek.Még gyorsan telefonszámot cseréltünk,elbúcsúztunk én pedig ezerrel készülődni kezdtem.
Mivel nem tudom Luke mit tervezett,gyorsan felhívtam.Hangposta.Írtam inkább SMS-t,hátha azt megkapja.2 perc elteltével megérkezett a válasz: "Valami csinosat!De te mindenben az vagy :* "
"Fiúk" forgattam meg szemeimet és azonnal kotorászni kezdtem a szekrényemben.Azóta,amióta újra egy párt alkotunk a ruháim egy részét áthoztam ide,de a másik fele Abbynél és még otthon Nanánál is van.Ahogy ez a név átsuhant az agyamon elfogott a bűntudat.Nem lakunk messze Nanától,mégse látogatom meg vagy megyek át aludni.Készülődés helyett felhívtam keresztanyukámat,és vele beszélgettem.
-Szia Nana!-köszöntem megkönnyebbülten állapítva,hogy felvette a telefont.És ha felvette,az annak az egyik jele,hogy nem haragszik.
-Lizzykém!-köszönt boldogan-Mióta nem láttalak már?
-Tudom és sajnálom Nana de...bejött az élet.-dőltem hanyatt az ágyon.
-Összejöttél Michaellel?-kérdezte meglepetten,mire a szemöldököm felszökött a homlokom közepére.
-Mi?Ja,nem.Dehogy is,ő szinte testvér.De..-direkt nem fejeztem be a mondatomat,had őrjítsem meg egy kicsit Nanát.
-Na?Lizzy,mondd már!Mi az a de?
Nem tudtam kontrollálni magam,csak úgy ömlöttek belőlem a szavak..
-Lukenak hívják.Michael barátja másik kettő mellett.Meg gondolom még több barát mellett.Egy bandában játszanak és egész jók.Miket beszélek!Nagyon jók,elképesztőek!Kék szemű,szőke hajú.Magas,körül-belül 180-190 centi.Van egy pierchingje,a szája jobb alsó sarkában és mikor piszkálja...egyszerűen maga a tökély.Már voltunk együtt csak szakítottunk,de most ismét együtt vagyunk és ma mennénk el nem is tudom igazából hova és készülnöm kéne,de valakinek már el kellett ezeket mondanom Abbyn kívül és aztán eszembe jutottál te és hogy mostanában nem is láttalak és felhívtalak és innentől már tudod.-mondtam ki a végén már kapkodva a levegőt.
-Te lány..-kezdte Nana kimérten-Ha állításod szerint ő maga a tökély...
-Igen?
-Akkor mi a fenéért telefonálsz még és miért nem vagy már ott vele?!-kérdezte izgalommal a hangjában.
-Mert nem tudom mit vegyek fel..
Hosszú csend követte a bejelentésemet,és már azt hittem,hogy letette,mikor ismét beleszólt:-Nyiss ajtót.
Abban a pillanatban csengettek.
-Te vagy a legjobb!-köszöntöttem az ajtóban és a nyakába ugrottam.
-Na siessünk,mikor és hol kell lenned?
-Hét órára a parkban.-ültem le az ágyra,közben a szekrény előtt tüsténkedő nőt figyeltem.
-Ez lesz az!-vett ki egy,eddig általam nem látott,menta zöld ruhát.A kezembe nyomta,majd beküldött a fürdőszobába,hogy letusoljak és felvegyem a költeményt.
Belebújtam,és elállt a lélegzetem.Egyszerűen mesésen állt rajtam.Kimentem a fürdőszobából,hogy megtudakoljam Nana véleményét is.
-Lizzy....meseszép vagy!-ámuldozott Nana.Megpördültem és mosolyogva elpirultam-Köszönöm!
-Na,tovább!-ültetett le a sminktükör elé.Felkent egy kis alapozót,kihúzta a szemem és egy kis szempillaspirál tette még meseszerűbbé kinézetemet.Egy kis pirosító,babarózsaszín rúzs,és már perdülhettem is a hintómhoz.Vagyis inkább Nana VolksWagen Polo-jához.
-Na izgulsz?
-Hát,egy kicsit.
-Az jó!Egy kicsi izgatottság sosem árt!
Nana elvitt hétre a parkhoz.Kiszálltam,majd behajoltam a lehúzott ablakon-Szerinted mit akarhat?
-Az mindegy!A lényeg,hogy menj és érezd jól magad!-noszogatott.Bólintottam,nyomtam egy puszit az arcára és elindultam a macskaköves úton.
-Majd este hívj,hogy mi történt!-szólt még utánam,és elhajtott.
Folytattam utamat,ahol már halkan hallottam a gitár hangját.Pár lépéssel ezután már ének is társult a gitárhoz.
Aztán megláttam a csoportot,amely köréjük gyűlt és velük együtt énekelt.
'..I'm coming because I need to find you
Is anybody there who can rescue
somebody like me
Cause I'm just waiting
for somebody like you
somebody like you
without you I'm a Lost boy!'
Fejezték be a 'Lost boy' című dalukat.
-Akkor most jöjjön az egyik kedvencem.-mondta Luke,és elkezdte a gitár húrjait pengetni.Eleinte nem ismertem fel,de ahogy Luke elkezdte énekelni a dalt,azonnal tudtam..
For a while we pretended
That we never had to end it
But we knew we'd have to say goodbye
You were crying at the airport
When they finally closed the plane door
I could barely hold it all inside...
Aztán a fiúk is bekapcsolódtak..
'Torn in two
and I know I shouldn't tell you
but I just can't stop thinking of
You-u-u-u-u
Wherever you are
You-u-u-u-u...'
Olyan gyönyörű volt,ahogy a rajongókkal együtt énekeltek.Mint egy nagy család karácsonykor.Mikor észbe kaptam,hogy könnyezek,hangosan elnevettem magam.Erre Luke is felfigyelt,és csillogó szemekkel felállt,majd felém kezdett sétálni,közben a szólóját énekelte:
'You can say we'll be together
Someday
But nothing lasts forever
Nothing stays the same
So why can't I stop feeling
This way?
Szólója végére már előttem állt,és hüvelykujjával arcomat simította végig.
Szememet lehunytam,a levegőt szaggatottan szívtam be.Abban a pillanatban,mintha minden elcsendesült volna.Csak Luke és én léteztünk akkor.
A dalt már együtt fejezték be. Luke odakísért a többi sráchoz,akiknek csak kézrántással köszöntem.
Leültetett maga mellé,a rajongók gyűrűjébe,és a következő dalt kezdték el.
Én csak kábultan ültem ott,és figyeltem,ahogy a többi lány érdeklődve,és néhányan rosszallóan végigmérnek.
Legszívesebben elfutottam volna.Kétségbeesetten kerestem Michael tekintetét,de belemerült a gitározásba,úgy ahogy Calum is. Ashton meg nagyokat nevetett a rajongók bolondozásain.
Luke tekintetét is kerestem,hátha figyel rám,és sikerült is.
Felém fordult,mikor Calum énekelt és nem ő.
Amint észre vette riadt tekintetemet fülemhez hajolt:
-Minden rendben?-kérdezte aggodalmas hanggal.
-Mindenki engem bámul-suttogtam remegő hangon és szemébe néztem.
Luke ismét fülemhez hajolt,de most csak megpuszilta az arcom.Egy biztató mosoly kíséretében elkezdte a saját szövegét énekelni.
Nem néztem újra körül,csak Luke vállának döntöttem a fejemet,és úgy is maradtam a szám végéig.
-Gondolom kíváncsian várjátok,hogy bemutassam a mellettem ülő lányt-kezdett bele mondandójába-Ő itt Lizzy.Az egyik jó barátom!-felém fordult és nyugtatás képpen mélyen a szemembe nézet,majd a kezemért nyújt és összekulcsolta az ujjainkat-Pontosabban a barátnőm!
Meglepődtem,mikor se egy kiáltást,se egy rosszalló megjegyzést nem hallottam.Csak döbbent tekinteteket és nyitva maradt szájakat láttam amerre csak néztem.
Kicsit kínos volt már ez a csönd.Kényelmetlenül éreztem magam.Mintha elrontottam volna a szórakozásukat.Mintha egy betolakodó lennék,aki elrabolta a kedvencüket.
-Szia Lizzy!-állt fel a tömegből egy körül-belül 5 éves kislány és odarohant hozzám.Felmászott a padra és megölelt.Nagyon meglepődtem,de nem csak én. Michael,Ash és Calum is leesett állal figyelték a történéseket.
-Szia.-öleltem vissza a kislányt,majd mosolyogva eltávolodott tőlem.
-Tudod,én nem haragszom azért,mert Luke barátnője vagy!Inkább örülök!-nevetett és megint megölelt.
Miután elváltunk Lukot is megölelte,aztán visszasietett a nővéréhez,aki büszkén mosolyogva várta.
Egyre többen köszöntöttek,míg végül már az egész park csak a köszöntésektől zengett.
Jó érzés volt,hogy,ha nem mindenki,de a legtöbben őszinte boldogsággal öleltek meg,és olyanokat fűztek hozzá,mint például 'üdv a családban','vigyázz rá!','aranyosak vagytok'.De volt egy,aki nagyon nem örült nekünk és azt üzente: 'Elisabeth,tűnj el ribanc!'.Ölelése közben hegyes körmeit belevájta a hátamba,amitől sziszegni kezdtem.A lány ellökött magától,és elsietett.Körülöttünk kezdtek lenyugodni a kedélyek,szép lassan mindenki elment,A srácok hazamentem,mi pedig sétálni.
-Vigyázzatok magatokra!-búcsúztunk el tőlük,és már külön utakon is jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése