18.rész 1/3

-I love him again!

-Not,you like it yet always!

Sziasztok olvasóim! >^.^<
Ez a rész egy igen fontos mérföldkő lesz a blog történetében.3 részből fog állni,tele fontosabbnál-fontosabb történésekkel.
Közben azon gondolkodtam az elmúlt hetekben,hogy megcsinálom a blog 'Adventure in the Winter' változatát.Ami változást fog okozni az az,hogy ez egy fantasy változat lenne.
A srácok egy farkas falka tagjai lennének,kivéve Luke.Ő egy kicsit más karaktert kapna,és szerepelne benne Dylan O'Brien és Justin Bieber is.
Komizzatok,hogy tetszik-e az ötlet és iratkozzatok fel minél többen.
Köszönöm szépen: Misterious GIRL 

-Michael,hol van Luke?-kérdeztem suttogva,a többiek már javában aludtak,és Calum esetében horkoltak.
-Szerintem a szobájában.-mondta csukott szemmel.Lemásztam a kanapéról és kikapcsoltam a tévét.
Kimentem a nappaliból és a konyhába mentem.Az egész házban sötétség uralkodott.A kapcsolót keresve tapogatóztam a fal mentén.Lassan haladtam célom felé,aztán valakiben elbuktam és az idegen ölében landoltam.Az úttorlasz hangosan nyögött egyet,majd egy telefon éles vakuja világított a szemembe.

-Kapcsold már le!-mondtam kicsit hangosabban a suttogásnál.A vaku hirtelen halványabb lett,majd a végén le is kapcsolt.A sötétben farkas szemeztem a szemben ülővel,majd kimásztam az öléből és az asztal felé mentem.Megtaláltam az egyik bárszéket és felültem rá.
-Nem is tudtam Calum,hogy felkeltél.De miért a földön ülsz?
Nem kaptam választ,abban se voltam biztos,hogy Calum ott van-e még.Kicsit próbáltam fokuszálni az előttem földön ülő alakra,de sehogy se tudtam rájönni,hogy melyikük az.
-Ash?
Az illető most mocorogni kezdett,felállt,de nem láttam,merre mozdul.Aztán éreztem,hogy valaki megáll közvetlen előttem,és csak annyit mond:-Nem.
Azonnal nem ismertem fel a hangját.Sokkal rekedtebb volt mindegyiküknél.Hátrébb ment pár lépéssel és felkapcsolta a villanyt.
Nem az izgatottság suhant át először rajtam,hanem a félelem és a meglepődöttség.
Kék szemei helyett két véreres,beesett,szürke,kisírt szempárt láttam,rövid ujjú,kinyúlt felsőben és melegítőben.Luke szó szerint borzalmasan festett.A fényviszonyok sem segítettek rajta.
-Luke te....te borzalmasan nézel ki.-mondtam,nem gondoltam át amit mondani akartam.Luke halványan elmosolyodott,végigmérte magát,majd lassan újra engem fürkészett.
-Annyira csak nem rossz.
Síri csend telepedett újra közénk és az egész házra.Azon kaptam magam,hogy arcomon vékonyka könny-csík kúszik le,majd a kőre hull.Nem is,nem könnyeztem,hanem már sírtam.Arra vágyom,hogy Luke megöleljen,magához szorítson.Hogy azt súgja a fülembe:"Semmi baj,itt vagyok veled!".Minden erőm elhagyott egyszerűen.Pár lépéssel közelebb tántorogtam hozzá,de hirtelen megálltam előtte.Csak néztük egymást,vártam hogy valamelyikünk lépjen.
Ekkor már Luke is könnyezett,fakó kék szemei könnyekkel teltek meg,aztán végre megszakította a köztünk lévő teret.Lassan megfogta a kezem,óvatosan magához vont és csak óvatosan ölelt meg.Elengedtem a kezét és a nyaka körül összekulcsoltam a kezem és így még közelebb kerültem hozzá.Szorosan átfogta derekamat,és mintha minden teher lehullott volta a hátáról,vállai előreestek,és teljes testsúlyával rám nehezedett. 
Hátrébb tántorodtam,nekidőltem a falnak.Aztán azon kaptam magam,hogy Luke puha ajkait kóstolgatom.A fejemben egy kis hang sikítozva tiltakozott,de nem figyeltem rá.Aprót haraptam Luke ajkába,amitől állatias morgó hang tört fel tüdejéből.A hang egyre hangosabb lett,egyre nehezebb volt nem figyelni rá.Ugyan azt hajtogatta újra és újra és újra:'Hagyd őt békén!'Luke keze kalandozni kezdett a felsőmön,és mire észbe kaptam,már a nyakamat csókolgatta és a pólómat kezdte felhúzkodni.
-Állj!-szakadtam el ajkaitól,mielőtt komolyabbra fordult volna a dolog.
Mindketten szaporán vettük a levegőn,egymást figyelve.
-Liz,nekem ez nem megy!-döntötte homlokát homlokomnak és kék tekintete belefúródott az én tekintetembe -Szükségem van rád!
A mondat második felét már elcsukló hangon mondta,ami a szívembe mart.'Nekem se megy nélküled!' akartam mondani,de a szavak nem csúsztak ki olyan könnyen a számon.
Mielőtt még újra hagytam magam a csábításnak és rózsaszín ajkát tanulmányozhattam volna gyorsan leállítottam érzéseimet és próbáltam higgadtan beszélni Lukkal.
-Luke,hidd..el....-a sírás miatt csak szakadozva jöttek ki a szavak.Szapora lélegzetvételeimet lelassítottam,és mély lélegzetvétel után folytattam-Hidd el,nekem se könnyű.
Luke erre felkapta fejét,a remény lángját láttam felcsillanni szemeiben.Újra ajkamra tapasztotta ajkát,mire lágyan mozgatni kezdtem a számat.Nyelve akadálytalanul utat tört és szenvedélyes táncot járt az én nyelvemmel.
-Ne Luke.-másodjára már nehezebb volt elszakadni tőle.Szemében a jól ismert zavarodottság tükröződött,keveredve valami mással.Talán bánattal,vagy....félelemmel?
-Luke tudod,hogy nekünk ezt..
-De Abby és Ashton is együtt maradtak.
-De Ashton nem verte meg Zaynt!-vágtam újra fejéhez szakításunk okát.Azóta nem is beszéltem Zaynnel.Kicsit mintha megbántottam volna a kijelentésemmel,de ez az igazság.Vajon most mi kavaroghat a fejében?Vajon eszébe jutott,hogy esetleg már nem akarok vele lenni?Még én se döntöttem el,hogy akarok-e újból vele lenni.
-Elizabeth Oxford-kezdte Luke-Akármibe is fog kerülni,de elintézem,hogy újra veled legyek!
Hacsak te magad nem mondod,hogy szálljak le rólad!-szemében elszántságot véltem most felfedezni amitől mosolyogni támadt kedvem.Mint mikor egy kisfiú beakarja bizonyítani,hogy igenis gyorsabb a szélnél.Lehetetlen,de mégis olyan egyszerűnek tűnik ezt megcáfolni.
Most csak néztünk egymás szemébe,én mosolyogva,Luke meg komoly arcot próbált alakítani.De Luknak soha sem ment a komoly arc,ezért a grimaszolásait elnézve még szélesebben mosolyogtam.
-Egyébként mi történt a hajaddal?-csípőmről levette egyik kezét és arcomra tette,majd lassan beletúrt a hajamba.Reflexből beharaptam alsó ajkamba,majd csak utána tudtam válaszolni.
-Hát,mivel eddig miattad nem festettem be,úgy gondoltam,hogy ha már nem vagyunk együtt akkor ezt is ki kell próbálnom.De nem csak a vége lett kék.-húztam el a számat.
-Miattam?Ezt honnan vetted?-játszotta Luke a feldühödöttet.
-Igen,miattad!Te nem akartad sose,hogy befessem a hajam.
-Ilyet nem mondtam!Esetleg azt nem akartam,hogy szőke legyél!
-Miért?Zavart volna?-sokkal felszabadultabban beszélgettünk.Egyre kezdett a bennem lapuló félelem eloszlani,és egy pillanatra el is felejtettem,hogy mi folyik körülöttünk.
-Igen.
-Mert?
Lassan a fülemhez hajolt,megpuszilta a fülem mögötti érzékeny részt,majd folytatta-Mert kettőnk közül én vagyok a szőke.
Miért lenne baj,ha mind kettőnk szőke lenne?Teljesen letaglózott.Az egyik pillanatban összetörve siránkozott,hogy ő ezt nem bírja,most meg eszelősen kijelenti,hogy harcolni fog kettőnkért.Ez egyszerre szép és őrültség.Mit fog tenni?Közli godzillával,hogy együtt vagyunk és adja ránk áldását?
-Valamin nagyon elgondolkodtál..
-Mi?Igen,csak egy kicsit..fura ez a helyzet.
-Mégis hogy érted?-még jobban hozzápréselt a falhoz,így arcomon éreztem meleg leheletét.Keze lecsúszott combomra,majd fülembe súgta,hogy "Ugorj".
A következő pillanatban már Luke derekán kulcsoltam össze lábam és mosolyogva nyomtam Luke szájára egy rövid csókot.
-Hát...szerinted ha közlöd Mr.Potzzal,hogy mi újból együtt leszünk,mit fog szólni?
-A legkevésbé sem érdekel Mr.Potz véleménye.
-De talán mégis megvárhatnánk azt a turnét.
-Két hónap múlva lesz,és három hónapig fog tartani.Ha megígéred,hogy vársz rám,akkor megvárom a turné végét.
-Luke ez egyértelmű!
Ismét fülemhez hajolt,és suttogva fejezte be mondandóját-Mond ki.
Nagy levegőt vettem,majd mélyen szemébe néztem és kimondtam-Luke Robert Hemmings!Én várni fogok rád!

Michael szemszöge*

Én voltam az első aki felkelt.Miután sikerül ülőhelyzetbe tornáznom magam,Lizzyt kezdtem keresni.Az este még a kanapén feküdt.De...aztán Lukot kereste.Körülnéztem,majd összeakadt a tekintetem Ashtonével.Azt vontam le zavarodottságából,hogy ő is Lizzyt kereste.Calum már nem volt a helyén,a konyhában viszont zene szólt.Mind a ketten a konyhába mentünk.
Calum a konyhában volt,Abbyvel reggelizett.Ash odament Abbyhez,és szerelmesek módjára megcsókolta.
Olyan jó lehet,ha az embernek van valakije.Egy olyan társa,akivel bármit megtud beszélni.
A lépcső felől halk beszélgetés hallatszott,meg nevetgélés.
A konyhába Luke és Lizzy lépett be kéz a kézben,nevetve,de mikor megláttak minket azonnal csendbe lettek és elengedték egymás kezét.
-Jó reggelt.-szólaltam meg elsőként,és a két "újonc" csak bólintva köszönt vissza.Ash csak intett,Abby viszont megölelte Lizt és valamit a fülébe súgott.Úgy éreztem ez a megfelelő alkalom.
-Luke,beszélhetnénk?Négyszemközt.-mutattam a nappaliba vezető ajtóra.Luke lassan átballagott,utána én,Calum és Ash is.Akkor mégsem négyszemközt.

Lizzy szemszöge* -a beszélgetés ideje alatt-

-Na?-fordult izgatottan felém Abby.
-Mi az?-eszegettem nyugodtan a müzlimet.
-Mi az?Lefeküdtetek?
A kérdés olyan váratlanul ért,hogy a müzlit úgy ahogy van Abby arcába köptem.-Hogy mi?
Abby elment egy törlőkendőért,hogy letörölje a tejet és müzlit,én meg sokkos állapotban ültem a helyemen.
-Na szóval...mi történt?
-Semmi.
-Liz.
-De tényleg semmi.
-Liz,ismerlek,tudom mikor hazudsz!
-Az igazság nagyon le fog lombozni,de beszélgettünk majd elaludtunk.
-Együtt?
-Igen.
-Az is valami!És mi volt itt a konyhában?
Hirtelen megállt a kanál a kezemben.Lehet,hogy Abby hallott minket a konyhában?Ha hallott,akkor miket hallhatott?
-Semmi.
-Hát jó,akkor nem most mondod el.
Aztán üvöltözést hallottunk a nappali felől.

Michael szemszöge* -a beszélgetés-

-Mégis mi a fene ütött beléd?-löktem Lukot a legközelebb eső fotelba.Zavartan figyelt rám,nem tudta,miről beszélek.
-Te hol voltál két napja?-kérdeztem már üvöltve-Vagy megsüketültél?Szerintem Mr.Potz elég világosan beszélt!Nem lehetsz Lizzel!Csak a turné után esetleg!Te ennyire önző vagy?!Tönkre tennéd a bandát egy csaj miatt?!Térj már észhez!Nem te vagy a középpontban,hanem a csapat!-vágtam a fejéhez,aztán észrevettem,hogy Calum és Ashton engem figyel lefehéredve,ahogy Luke is.Kicsit nyugodtabb hangon folytattam-Ashton,szólj a lányoknak,hogy menjenek fel az emeletre.
Abban a pillanatban rontott be Liz az ajtón,mögötte Abbyvel,aki azonnal Ashtonhöz rohant.
-Mi a francot csinálsz Michael?
-Liz,menjetek fel az emeletre.
-Nem!-jelentette ki határozottan,szemei szikrákat szórtak.Hosszú időn keresztül barátok voltunk,most meg ellenfelek lettünk hirtelen?!
-Liz,ez nem rád tartozik..
-Mi nem tartozik rám,őszintén!?Mert úgy sejtem,hogy azért van ez az egész elvonulósdi,hogy lecseszd Lukot,mert szeret és velem van.Mellettem van.De javíts ki,ha tévedek!-tette keresztbe karjait.
Hosszú ideig figyelt így,én is kezdtem magamat utálni,de nem tehettem róla.Az érzéseim bekavartak mindenbe.Szikrákat szórtam Lukra,aki értetlenül rázta a fejét és suttogva kérdezte,hogy "Miért?".Egyszerűen kiviharoztam a nappaliból,felkaptam a cipőmet és a gitáromat aztán leléptem.