Nem mentem Abbyékkel,otthon maradtam.Vagyis,inkább Abbynél maradtam,de otthon éreztem magam.Fagyiztam,tévéztem és a telefonomon szöszöltem.
Majd,olyan 1-2 óra körül elaludtam.
A parkban sétáltam.Nem tudom,hogy kerültem oda,csak sétálok,mezítláb a fűben.Kicsit fúj a szél,de ezt csak a fák hajlongó ágain tapasztalom.Én nem is érzem.
-Elisabeth?-hallottam meg a semmiből a nevem.Megfordultam,de nem láttam senkit és semmit.
-Elisa!Itt vagyok erre!-suhant el ismét a fülem mellett az üzenet.Nem akartam,de önkénytelenül is elindultam az irányba,amerre a hang utasított.'Álj le Lizzy!'-gondoltam.Mintha leragasztották volna a számat,nem tudtam hangosan megszólalni.És megállni se tudtam,.A séta egyre gyorsult,mígnem már rohantam a hanghoz.
Egy fát megkerülve elértem a hang forráshoz.Egy árnyék állt ott,a fénylő holddal szemben.Csak formailag tudtam megtippelni,hogy ki lehet az illető.Hosszúkás lábak,Green day-es felső,felfelé fésült szőkés haj.Luke volt az.
-Elisabeth!-mondta,és megfordult olyan természetellenes mosollyal,amitől felállt a szőr a hátamon.
-Te mit keresel itt?-meglepődtem,hogy megszólaltam,úgy látszik a ragasztószalag nem valami tartós.
Luke arcáról hirtelen eltűnt a mosoly,és aggódva figyelmeztetni kezdett.
-Lizzy,menekülj!Tűnj innen,amíg lehet!!
-Luke mi ez az egész?-zavarodottan és kétségbe esetten elindultam felé.
-Menj!Tűnés!Hagyj Békén!!-ordította,aztán csend lett.Hirtelen elvörösödött Luke szeme,és térdre rogyott,a hátulról jövő fény miatt nem vettem észre azonnal.......a vörös foltot a pólóján.Mintha....mintha valaki,vagy valami lelőtte volna Lukeot.
Hozzá rohantam,lerogytam mellé és csak sírtam.
Aztán elüvöltöttem magam.....
-Lizzy!!!!Ébredj már fel idióta!!!!!!!!-kiabálta Abby.
-Abby!!-hirtelen felkeltem a rázogatásra.Megint egy rémes álom.Mi történt velem?!Mi történik velem?!?
-Abby,felkelten.-mondtam nyugodtan.Abby is meglepődött a hirtelen jött nyugalomtól.
-Azt én is látom!Mi van veled?Megint egy rossz álom?
-Hát,mondhatni.
-Jó,de ezúttal el kell mondanod elejétől a végéig!
-Jó.
Felkeltünk és reggelizni indultunk a konyhába.Mind a ketten a müzli mellett döntöttünk,Beautiful kapott (nem tudom,hogy honnan) kutya kaját.Elmeséltem Abbynek az álmomat.
-Hűha!Ez brutális!-zárta a fejét Abby-És akkor legelőször... ugyan ezt álmodtad?
-Nem,akkor mást.
Az összes eddigi álmomat elmeséltem neki,vagyis csak a legelsőt,amikor itt aludtam.
-Huh,és ezek mióta térnek vissza?
-Nem visszatérő álmok!Amióta itt lakom veled,azóta gyötörnek!-most éreztem magam igazán fáradtnak,mintha ez az egy mondat leszívta volna az összes tartalék energiámat.
-Hát,ez ijesztő!
-Csináljunk valamit,menjünk vásárolni!
-Jó!-Abby már rohant is fel a lépcsőn öltözni,és aztán indulni.Én is lassan felbattyogtam a lépcsőn,felöltöztem és elmentünk.
Nem voltunk sokat a plázában,Abby cipőket én meg hajfestékeket néztem.Már egy ideje átakartam festeni a hajam,de Luke nem engedte.Most,hogy nem vagyunk együtt talán kipróbálom.
-A kéket nem ajánlom!-mondta mellettem valaki.Megfordultam és egy tetkó-pierching barbie állt előttem.Platina szőke hajjal,ami a vége felé vörösödött.Mosolyogva figyelte ahogy felmérem,majd kérdő tekintetemet látva bemutatkozott.
-Roxana vagyok,de hívj Roxnak,Roxynak vagy Ricnek!
-Öhm...szia,Elisabeth vagyok,de hívj Liznek vagy Lizzynek!-mutatkoztam én is be neki.Ránézésre kedvesnek tűnt,leszámítva a sok pierchinget és ijesztő tetoválásait.
-Némelyiket már én is megbántam!-mondta.Gondolom feltűnően bámultam.Gyorsan,valami mentség után kutatva rávágtam-Nem,nagyon jól néznek ki,tetszenek a kontúrjai!
-Köszi!-felmérte a karjain lévőket,majd ismét mosolyogva folytatta-Első hajfestés?
-Igen,már épp itt az ideje,úgy hiszem!
-Elsőnek semmiképpen nem ajánlom az élénk színeket!Saját tapasztalat!-vette ki nevetve a kezemből a kék festékes-flakont,és helyette kivett egy mézbarna festéket
-Elsőnek ezt ajánlom!
-Köszönöm!
-Ugyan,nincs mit!-legyintett.
-Liz,ezt a cipőt nézd!!-rohant hozzánk Abby a lábán egy brutálmagas sarkú lakkcipőben.Tényleg jól nézett ki,de semmi pénzért nem vettem volna fel.
-Aha,jól néz ki!-dicsértem meg új szerzeményét.
-Te kivel találkoztál?
-Ja,ő Roxy,Roxy,ő Abby!
-Szia!Itt dolgozol?
-Nem,csak láttam,hogy Liz hajfestéket nézeget,és nem akartam,hogy szegény sikítozzon a tükör előtt!Inkább ajánlottam neki valami kezdő színt!-kacsintott rám-De nekem már mennem kell,további szép napot,és shoppingolást!
A vásárlás után (megvettem végül a mézbarnát és a kéket is) aztán hazamentünk kipróbálni.
-Ezt a törcsit terítsd a nyakadra,addig áthívom Ashtont!-utasított Abby,és kiment a fürdőből.
-Áthívod Asht?Minek?-rohantam utána,de mutatóujjával csendre intett.Úgyis csak unni fogja magát,tök fölösleges volt áthívni.De hát Abby nem látja túl gyakran Asht.
Befestettük a hajamat,vártunk vele,és a végeredmény borzalmas lett.
-Hoppá!-szisszent fel Abby,miután még egyszer áttörölte a hajamat.
-Mi az?Ilyen szörnyű?
-Nem szörnyű,csak.....érdekes!-megfordított,én meg hatalmasat sikítottam.
-Abby.....-suttogtam,és újra szorosan becsuktam a szemem.A hajam vége nemhogy mézbarna nem lett,de halványkék se.
-Figyelj,nem olyan rossz!Jól áll ez is!
-Nem olyan rossz.-mondtam utána-Nem olyan rossz?!?Abby,kék a hajam!!!
-ordítottam el magam.Beletúrtam,felfogtam,újra kiengedtem de sehogy se lett jobb.Egyszerűen...kék.
-De jól áll!-bíztatott.Hitetlenkedve ránéztem,egy "Fogd be!!" kifejezéssel,és még egyszer utoljára belenéztem a tükörbe aztán felfogtam kontyba új kék fürtjeimet.
Kimentünk a konyhába,és tortilla+szósz kíséretében leültünk játszani a tévén.
Fél kilencig játszottunk,és a végén még jól is éreztem magam annak ellenére,hogy nem akartam.Hiába,ha az embernek olyan barátnője van,mint Abby.....egyszerűen nem lehet unatkozni.
-Tényleg áthívtad Ashtont??-kérdeztem,miközben XBOX-oztunk.
-Aha!De nem hinném,hogy átjön!
-Ha átjön,akkor nem akarlak zavarni titeket!
-Ahj,tudod,hogy nem zavarnál!-mondta,és rúgott egy gólt-Nyertem!Menjünk öltözni!
-Ezt nem hiszem el!Visszavágót akarok!!-hisztiztem.Megint.Már négyszer kikaptam Abbytől,de nem tudok beletörődni.Kettőnk közül én vagyok a sport őrült (ezért fociztunk),de minden egyes alkalommal ez van.
-Jó,még egy menet,de ha én nyerek elmegyünk és nem punnyadunk!
-Ezúttal nem hagylak nyerni!-morogtam,miközben erősen koncentráltam a játékra.
-Ja,hogy eddig hagytál!?-csodálkozott el,de tudtam,hogy gúnyol.
Már épp akartam valami frappánssal visszavágni,mikor......
-Irány öltözni!-pattant és rohant fel Abby.Csak lefagyva ültem a tévé előtt.3:7.Megint legyőzött.
-Gyere már!Máskor is ráérsz siránkozni!Ashton 20 perc múlva itt van!
-Szóval jön?
-Igen,azt mondta,hogy elmegyünk valahova!Ashton tudja.
-Ahham!Akkor laza ruha!
Ashton pontosan egy óra múlva jött.Állítása szerint elhúzódott a Talk-show.
-És miről beszéltetek?-kérdeztem,miközben bekászálódtam a hátsó ülésre.
-A bandáról,rajongókról,csajokról meg...-Ashton hirtelen elhallgatott.
Benézett a hátsó ülés ablakán,velem szemben.
-Bocsi Lizzy.Tudod milyen barom vagyok.
-Ő is ott volt?-kérdeztem halkan.Ha ott volt a nyilvános tévében,akkor bejelenthette a szakításunkat.
-Nem,teljesen összetört.Nem jött velünk.
Egész úton síri csönd volt.Mindenki gondolom a gondolataiba merült.
Az utat nem is figyeltem,csak kanyarodtunk jobbra,kétszer balra,megint jobbra egyenesen,balra.Hiba volt nem figyelnem.
-Haza akarok menni!
-Liz,ha már itt vagyunk gyere be!-támaszkodott Ash a kocsi ajtajának.
-Nem!Abby azt mondtam nem tudod,hogy hova megyünk!-elárultnak éreztem magam.Összebeszéltek a hátam mögött.
-Na elég!-Ashton beült mellém a hátsó ülésre,és velem szemben kezdte el a mondandóját-Lizzy,tudom,hogy ez megviselt téged,bár nagyon jól leplezed!
Szúrós tekintettel 'feleltem'.
-Szóval..ez mindannyiunknak nehéz,de nekünk,Michaelnek szüksége van rád.Idejöttünk Sydneyibe,hogy Michael veled lehessen tizen valahány év után!Te összejöttél az egyik haverjával két hónapja,most szakítottatok!Mennyi időt voltál Michaellel,és mennyit Lukeval?
Nyitottam a számat válasz adásra,de mégsem szólaltam meg.
-Fogadjunk,hogy Lukeval több időt töltöttél!
Ez után csöndben maradtunk.Ash kicsit közelebb jött.
-Figyelj.Most bemegyünk oda,megnézünk egy filmet vagy valamit,beszélgetünk,esetleg bealszunk.De legyünk a többiekkel is!Jó?-bíztatóan rám mosolygott,majd kimászott a kocsiból én meg utána.Igaza van,jól fogom érezni magam.
-Michael,Calum!-ugrottam a másik két srác nyakába.Jóérzés volt megölelni őket,pedig csupán két napja nem láttuk utoljára egymást.
-Neked meg mi történt a hajaddal?-kérdezte Calum szórakozottan.Már el is feledkeztem a haj-katasztrófámról.
-Röviden,megpróbáltam kicsit kékesíteni az alját,és rosszul sült el!
-Na gyertek,keresek filmet,Ash és Abby tietek a kaja,Michael hozz párnákat és takarókat!-osztotta ki Calum a feladatokat.Én nem kaptam semmit,és mint egy rakás szerencsétlenség álltam a bejárati ajtó előtt.A konyha felé indultam segíteni Abbyéknek,viszont a lépcsőn valaki szólt.
-Lizzy?
Odakaptam a fejem,és egy kócos hajú,fáradt alakot láttam.Lukeot.
-Lizzy?-kérdezte ismét,nekem meg földbe gyökerezett a lábam.
-Szia-intettem a kezemmel felé,és csak néztük egymást.
Végül Luke abbahagyta a bámészkodást és elindult ĺefelé a lépcsőn.
Mielőtt leért volna a lépcsőn besiettem a nappaliba.Luke utánam jött.
A szoba közepén megálltam,mert a többiek már elhelyezkedve várták a film kezdetét.
Abby szorosan Ash mellett ült a földön,vagy inkább az ölében,Calum és Mikey meg őket parozizálva utánozták az előbbieket.
Michaelön átmásztam és a kanapéra ültem.
-Találkoztál Lukeval?-kérdezte Michael felfelé sandítva.
-Igen.-suttogtam és bólintottam.
Aztán elkezdtük a filmet,nem is emlékszem,hogy mit,annyi minden kavargott a fejemben.
Végül Luke nem jött le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése