14.rész

Normal vs. Not Normal ?

Csak annyit láttam,hogy Zayn vérző orral a földre zuhan.Sikítottam,majd számat lefogva bámultam Luke még mindig ökölbe szorított kezét,amely most vértől és sebektől lilult.
-Luke,normális vagy?!-rohantam oda mellé és letérdeltem Zaynhez.
-Most meg véded?Az előbb nem mintha érdekelt volna,hogy mi lesz vele!-sziszegte Luke,majd otthagyott,kettesben,a vérző Zaynnel.
-Segítek felállni!-karoltam fel,de ellökött magától.
-Nem kell,hagyj békén!
-Zayn,valahogy el kell állítani a vérzést,és nálam nincs kendő!Csak a mosdóig had segítsek eljutni!
-Nem kell,elmegyek magamtól is!-kapaszkodott meg egy szekrény kilincsben,majd nagy nehezen felállt.Rám se nézett,úgy bicegett ki az öltözőből.
Tudtam,hogy ez után az incidens után nem maradunk sokáig,ezért elkezdtem átöltözni.Letusoltam,átöltöztem és megszárítottam a hajam.Amikor pont kész lettem,akkor jöttek be a srácok idegesen.
-Liz indulunk!Van egy kis...
-Megbeszélni való?Probléma?Tudok róla,nem kell eltitkolni!-fésülgettem a hajamat,de még csendesen hozzátettem-Nem úgy mint mást!
Nem tűnt úgy,hogy meghallották,de Michael rám nézett egy amolyan "Meg ne próbáld!!" arc kifejezéssel,amit most az egyszer álltam.Mindig is Michael volt az a személy,akit barátnak,testvérnek tekintettem,soha nem vitatkoztunk komolyan.Ez idáig.
A fiúk is hamar elkészültek,és indultunk is haza.Csendesen telt az út,én ugyan úgy Luke mellett ültem,de most nem szorongattam a kezét.Zenét hallgatott,nem is figyelt semmire és senkire.Az ablaknak döntötte a fejét,és csak nézte a sétáló embereket,a szerelmes párokat,és mikor egy pirosnál megálltunk,pont egy síró lányt láttunk,aki csak rohant.Mögötte meg egy férfi,és a nevét kiabálta.
Mikor elérte a lányt elkapta a csuklóját és magához rántotta.Ebben a pillanatban Luke majdnem feltépte az ajtót,hogy odarohanjon és megvédje a lányt.De csak félreértettük.A férfi nem megerőszakolni vagy bántalmazni akarta a lányt,hanem megmenteni.Szorosan magához ölelte és nem engedte el,pedig a lány menni akart.
Zöldre váltott a lámpa,és visszatértünk a valóságba.A valós gondjainkhoz.
Elhaladtunk a pár mellett,és mikor már végleg elhagytuk őket,Luke rám nézett,majd az ablakra és újra rám.
" Te is láttad?"-kérdezte a szemével,a pár incidensére célozva.Aprót bólintottam és tovább néztem Lukeot.Nem fordult vissza,ő is nézett.A szemei szinte szikrákat szórtak.Tudom,hogy dühös rám,de ez a szikra nem az irántam érzett dühét tükrözte.Ez az a düh volt,amiért hagyta magát becsapni.
Tudom,milyen alak Zayn.Ha talál valami vicceset,azon egész nap nevet.És ha talál valaki idegesíthetőt,akkor arra hetekig rászáll és piszkálja.De azt hittem,hogy a szakítás megkomolyítja.Hát nem!
A becsapást nem én okoztam neki,hanem Zayn.Michael mesélte,mikor még a fürdőzőben voltunk és még semmi sem történt.
A 2. randinkon Lukeval találkoztunk Zaynnel és egy másik csajjal.Zayn mondott valamit Lukenak,ami miatt kicsit ideges lett,de nem mondta el.Ezt sem.Azt mondta neki Zayn:
"Nyugi,nem fogok megint rászállni,nekem már elég volt ebből a cafkából!"
De persze ezt Michaeltől tudtam meg.
Láttam még Luke szemében megbánást,idegességet,zavarodottságot és ami a legjobban szíven ütött:lemondást.
Szemei a kezére,majd az én kezemre tévedtek,és már emelte,hogy megfogja az enyémet,de inkább visszatette a combjára.
Rossz érzés volt,hogy már lemondott rólam,és meg se próbálja helyre hozni a dolgokat.
Az ujjait kicsit közelebb csúsztatta,mire én megfogtam a kezét és összekulcsoltuk ujjainkat.
-Megoldjuk!-suttogtam mosolyogva és biztatóan,amitől kicsit felderült.
Vállára hajtottam a fejem,ő meg odaadta a fél füllhalgatóját.
"Majd megoldjuk"-mondogattam magamban állandóan.Még nem tudom,mi sülhet ki ebből.Feljelentés,rendőrség,kihallgatás,bíróság,.....börtön.
Vagy este egy sikátorban visszakapja Luke az 1D srácoktól,és halálra verik.
Nem lesz egy leányálom az elkövetkezendő 2 hónap,a média teljesen rá fog szállni a srácokra,főleg Lukera,és biztos,hogy az elkövetkezendő időszakban kevesebb lesz a fellépésük is,de még az is megeshet,hogy kötelező szabit kapnak.
De a legrosszabb:ha ezek miatt Lukeot kirúgják a bandából.
A házba beérve engem felküldtek a szobámba mondván,"Ez csak rájuk tartozik!"
Michael még mindig nem szólt hozzám,csak rideg tekintettel nézett zöld szemeivel.