11.rész

4-kor zuhantam be a házba.Inkább nem törtem az amúgy is fájó fejemet a tegnap emlékein és elmentem zuhanyozni.Vigyorogva álltam be a forró víz alá és hagytam,hogy a víz kimossa az összes gondolatot a fejemből.Megmostam a hajam és a testem,majd egy törülközőt magam köré csavarva kiléptem a forró kabinból.Vizes hajamat szoros kontyba fogtam a fejem tetején és felvettem a fehér alsóneműmet.A törülközőmet a szennyes kosárra dobtam,még egyszer lemostam a sminkem és átvettem a pizsamámat.Behúztam a szobámban a függönyöket,bekapcsoltam a tévét és hagytam,hogy szemhéjaim súlya lehunyásra késztesse a szemem.Alig aludtam fél órát,amikor a telefonom rezegni kezdett mellettem.
-Hm?-kérdeztem kedvetlenül,közben elnyomtam az ásításomat.
-Szép jó reggelt!-állapította meg egy rekedt hang-Nem akarsz átjönni?
Halkan morogni kezdtem.Hulla fáradt vagyok és még én menjek át?!A szülinapos?!
-Nincs nagyon kedvem Michael.
-És ha átmegyek én?-ajánlotta fel.Ez sem volt a legjobb ötlete.De viszont utálok egyedül filmezni.
-Mindannyian jönnétek?
-Csak én mennék,ha nem zavarlak!
-Tudod,hogy soha sem zavarsz!
-5 perc-tette le a mobilt.Visszadőltem a párnáim közé.
Nem tudom,hogy elaludtam-e,de  mivel a csengő idegesítő dallamára ébredtem fel,gondolom igen.
-Elaludtál?-kérdezte Mikey,miután megölelt.
-Igen,egy picit!-mosolyogtam.Felakasztottam a kabátját és felrohantunk a lépcsőn.
-Nyugodtan helyezke...-fejeztem volna be,de Michael azonnal bevágódott az ágyamba.
-Milyen filmjeid vannak?-morogta a párnába.
-A nappaliban van az összes film,de nem hinném,hogy jók!-nevettem kínosan.
-Majd meglátjuk!-és lementünk POP-CORN-t csinálni és filmet választani.
-Ez?-emelte fel a 'Tini nindzsa teknősök' rajzfilmet.Régen egyfolytában ezt néztük,beöltözve a kedvenc tagunknak a csapatból.Én voltam Leo,ő meg Mikey.Vajon ki más.
-Ez már annyira régi!-kaptam ki a kezéből és visszatettem a helyére-És ez?-vettem a kezembe a 'Bosszuállók'-kat és a 'Pofázunk és végünk!'-et.
Michael fancsali képet vágott a két filmhez.
-Nézzük ezt!
-Nem,Bosszúállókat!
-Tini nindzsa teknősök!
-Bosszúállók!

-Tini nindzsa teknősök!

-Bosszúállók!

-Mióta szereted az ilyen filmeket?-sóhajtotta csalódottan Michael,és visszacsúsztatta a rajzfilmet a szekrénybe.Hirtelen bűntudat tőrt rám,mert nem hozhatom neki vissza azt az időt,amikor távol volt tőlem.Én meg csak rontok a helyzeten,ha nem próbálom bepótolni az elmaradt időt.A Tini nindzsa teknősök az egyik kedvenc dolog volt kiskoromban,napi 24 órában ezt néztük.És most nem vagyok képes egyszer megnézni?!
-Várj Michael!-kaptam vissza a kezéből a rajzfilmet-Nézzük a teknősöket!
-De ne az én kedvemért nézzük ezt!
-Nem,én is ezt akarom nézni!-helyeseltem-Ráadásul!-vigyorodtam el-Megvannak még a jelmezek!
-Tényleg?-kérdezte tágra nyílt szemekkel.
-Aha!Gyere!-álltam fel,a 'Tini nindzsa teknősök' rajzfilmmel a kezemben,és a régi gyerekszobám felé mentünk.
Felnyitottam egy poros dobozt,és kiszedtem belőle a két ronggyá porosodott ruhadarabot.
-Mondjuk már nem férnénk bele!-tartottam a testemhez az apró jelmezt.
-De az álarc talán jó!-vette fel Michael a darabot.Tényleg jó volt rá.Én is kivettem a kék maszkot és felvettem.Ugyan úgy néztünk ki,mint 13 éve.Csak persze 18-19 évesen.
Ahogy a tükör előtt álltunk és vigyorogva pózoltunk,hirtelen feltört bennem egyfajta "távolság" érzet és szorosan átöleltem Michael derekát.Olyan rég láttam,szinte kimaradt az életem nagy részéből.Hiányzott.Nagyon.
-Hé Lizzy,jól vagy?
-Hiányoztál!-suttogtam,mert a sírástól már akkora gombóc volt a torkomban,hogy egy rendes hangot nem tudtam kiadni-És neked csak Elisabeth!
-Rendben,és te is nekem!-ölelt vissza szorosan.Bekapcsoltuk a filmet,ami végül és egyértelműen a 'Tini nindzsa teknősök' lett,de inkább beszélgettünk.Mind a ketten  ugyan az a két öt éves gyerek bőrébe bújtunk és ugrálva a kanapén folytattuk a beszélgetést (vagy inkább üvöltözést?Ki hogy látja).
Miután az ugrálásban kifáradtunk,ledőltünk az ágyamba és csak nevettünk.
-A srácok is szeretik a teknősöket?
-Persze!-nevette és beleivott az üveges Sprite-ba-Főleg Luke!
A neve hallatán láttam magam előtt a tegnap estét.Az ajkam újra lángolni kezdett,ezért kicsit beharaptam.
-Ez a dolog-mutatott rám-Komoly köztetek?
-Hát hivatalosan csak tegnap lettem a barátnője,de nem hinném,hogy sokáig fog ez köztünk tartani.
-Hű!Azért kicsit...-kereste a szavakat.Óó.Ha keresi a szavakat akkor vagy kioktat,vagy igazság osztót játszik.
-Lehetnél kicsit derűlátóbb!Luke jó srác és nagyon gondoskodó.Főleg mióta..-halkult el a hangja.
-Mióta?Mi történt?-bújtam kicsit közelebb és boci szemmel néztem rá.
-Semmi,nem érdekes.Nézd,ez volt a kedvenc részed!-mutatott ismét a tévé képernyőjére.Nem kérdeztem ismét rá,gondoltam,ha el akarja mondani akkor elmondja.Vagy ő,vagy Luke.Kikapcsoltuk a tévét és lementünk reggelizni.Mind a ketten ledöntöttünk egy nagy tál müzlit és mellé narancs levet,majd Michaelnek stúdióznia kellett mennie.
-Ilyen kifogást se hallottam még!Stúdiózni mész.-mondtam és kiengedtem a kapun.
A nap hátra lévő részét a ruha boltokban töltöttem.Vettem pár új cuccot.
Összefutottam egy régi ismerősömmel is,Chonnorral,nagyon kedves srác lett.Gimiben egy bunkó volt.
Segítettem neki ajándékot venni a barátnője szülinapjára.
-Egyébként boldog szülinapot!-mondta.Abbyvel és Ashtonnal is összefutottam nap végén,mentek vacsorázni.Ahogy elnéztem őket a távolban,rájöttem,hogy ők a tökéletes pár megtestesítői.
Mikor a ház utcájába kanyarodtam,a földet rózsa szirmok lepték be.Senki más nem folt az utcában,pedig ez a város egy forgalmas része.Óvatosan lépkedtem a szirmokon,nem akartam esetleg megcsúszni.
A házam ajtajára egy cetlit ragasztottak.Nem vagyok az a romantikus fajta lány,de ez nagyon aranyos volt a kitalálójától:
"i love you,you are anywhere!"
Aztán a másik oldalát is megnéztem:
"21:00-kor találkozzunk a parkban,a 'GoldAngel' étterem előtt!"
Nagyon megmosolyogtatott az üzenet.Csináltak már nekem ilyen,de csúnyán lejárattam a srácot.

A Parkban találkoztunk,csinált 

egy piknikes randit.

De én leszóltam,hogy miért kell a nedves 

fűben enni,és a kutyákat hessegetni?!

És aztán hazaindultam.

Még mindig volt egy rakás időm.Elkezdtem kiválasztani az esti ruhámat,sminkemet és lezuhanyoztam.Ráérősen kezdtem sminkelni,ügyelve a szemem kontúrjaira.

A hajamat is újra megmostam és megszárítottam,kiengedve hagytam.Felpróbáltam a kiválasztott ruhámat,ami egy pánt nélküli,baba rózsaszín,csillogó költemény lett.Természetesen cipőt is vettem mellé.

Mire kiperdültem a fürdőből,már 10 percet késtem.Futó pillantást vetettem még a sminkemre,a ruhára.Bezártam az ajtót,leintettem egy taxit és elindultam az étterem felé.

Az étterem előtt senki se volt.Lámpa se égett,az ajtó is csukva volt.

-Elizabeth kisasszony?-kérdezte egy hang mögülem,mire sikítva felugrottam.

-Elnézést kérek,Thomas vagyok!Kérem kövessen,már várják önt!-nyitotta ki udvariasan az ajtót,majd utánam ő is belépett az étterembe.Az emeletre vezető lépcsőhöz kísért és átadott még egy üzenetet.

-Az úr fent várja!-és távozott.Egyedül maradtam az óriási helyiségben,és csak a lépcső lámpa harsány fénye világított.Óvatosan lépkedtem a lépcsőkön,nehogy rálépjek a ruhámra és leessek.

A lépcső a felső teraszra vezetett.Csak egy asztal volt megterítve,de senki nem volt fent.Leültem a székre és elolvastam a pincértől kapott üzenetet:

"Fordulj meg!"

Megfordultam.Mögöttem állt,elegáns fekete öltönyben és ingben.Hirtelen felálltam,ezzel együtt meg is löktem az asztalon lévő bort,ami kiömlött.Luke persze jót nevetett rajtam,de segített felállni,mielőtt az új ruhámra ráfolyt volna az ital.

-Nem is én lettem volna!-morogtam,és a tönkretett asztalt néztem.

-Bárkivel megeshet!-mutatóujját az állam alá csúsztatta és vele szembe fordított.Mosolygott,de nem piszkálni akart ezzel.Volt valami egzotikus ebben a mosolyban,amit eddig talán csak apánál láttam.

Közelebb hajolt,de nem csókolt meg.Azonnal nem.Csak lassan,egyre közelebb hajolt az arcomhoz.

-Örülök,hogy eljöttél.-suttogta.

-Nem szeretem a cetlis-randikat.

-Hozzá kell szokni!-és ajkát ajkamra nyomta.
A vacsora után (persze egy másik asztalnál) a parkban sétáltunk.A filmekben sokkal izgibb ez a "sétálunk a parkban" dolog,a valóságban halálra untam magam.
Összekulcsolt kezünket néztem.Szorosan,de nem szorongatóan fogta Luke,gondoskodóan.Erről eszembe jutott az,amit Michael Mondott:"Luke jó srác és nagyon gondoskodó.Főleg mióta..."
Érdeklődve felnéztem rá.
Az utcai lámpák sárgás fénye megcsillant szőke fürtjein,és kék szemén.Ő is felém nézett,és mosolygott.
-Gyönyörű vagy!-suttogta.
-Te meg elképesztően helyes!-suttogtam.
Luke halk kuncogással jutalmazta megjegyzésemet.

Mikor újra csend telepedett közénk,az volt az utolsó csepp a pohárban.Elengedtem a kezét,és fokozatosan gyorsítani kezdtem a lépteimen.Luke is követett,de nem értette az okát.Lassan kocogni,majd a végén nevetve rohanni kezdtem a csendes utcákon.Luke hamar beért,ennek egyik oka a magassarkúm.A másik meg persze a nyúlánksága.

-Megvagy!-kapta el a derekamat és magához ölelt,mire visítva nevetni kezdtem.
-Ssss!Valaki itt aludni akar!-suttogta nevetve a fülembe,de persze ő is jól szórakozott.
Lassan haza indultunk.

Leonardo

Rafhael

Donatello

Michelangelo