9.rész

This is my friend ...... or not?



-Dáááááááááá!!!!És akkor most mi van köztetek?Jártok?Mondj már valamit!!!!!-sikítozta Abby a kamerába,és felpattanva az ágyára ugrálni kezdett.
-Abby csillapodj le!!Semmi különös nem történt!Nincs köztünk semmi!
-Lizzy!!Tényleg ennyire vak vagy?!Utánad ment mikor elmentél,hazavitt,plussz!-emelte fel a mutatóujját-Megcsókolt!!-sikította újra.
-Nem vagyok vak Abby!-sértődtem meg,és egy kicsit haragudtam is rá.
-Hé,csak ugrattalak!-mondta szelídebben-De ugye nem ez az igazi ok,amiért hívtál?
Nagyot sóhajtottam,és a legközelebbi párnámat melkasomhoz szorítottam.
-Abby,mikor jössz haza?Hiányzol!-könnyek gyültek a szemembe.
-Csak a jövő hónapban!-a hangjában félelem és aggodalom érződött,és idegesen markolászta a kabalanyakláncát.Még két éve nyáron kapta tőlem azt a láncot,egy puzzle,aminek a közepe nálam van.(legalul van a kép).
-Figyelj!Hamarabb is hazamehetek,lemondom az eddigi próbáinkat,szerzek egy repülőjegyet...
-Abby ne hagyd ott a csapatot!Csak,könnyebb lenne veled úgy lelkizni,ha itt lennél!-mosolyogtam és letöröltem a kósza könnycseppemet.Ebben a pillanatban rontott be az ajtón Beautiful,majd az ágyra ugorva nyalogatni kezdett.
-Tudom!-sóhajtott és hosszú csend állt be.Nem akartam többet az én próblémáimról beszélni,de Abby viszont senkivel sem osztja meg.
-Lukeval mire jutottál?-kérdezte egy börge kakaót szürcsölve.Szóval a kínos csend csak nekem volt kínos!Ő lement addig kakaózni?!
-Őszintén?Nem tudom!Szeretem és nagyon jófej,de...-mély levegőt véve leküzdöttem az újabb könnyeimet és rávettem magam,hogy folytassam-Egy ilyen srác bárki mást megkaphat!Miért foglalkozna velem?
-Ne tekintsd már elveszett körnek!Szerintem összeilletek Lukeval!
-Abby!9. óta ezekért a srácokért rajongsz!Most hirtelen megtudod,hogy Michael ennek a bandának a tagja és hogy bármikor találkozhatsz velük.És egyszeri rálátásból tudod,hogy összeillünk?!-hitetlenkedtem és nevetve oldalamra dőltem.Ez így kimondva még hihetetlenebbnek hangzik,mint gondolatban.Behunytam a szemem és megint felelevenítettem az állatkerti-és a kocsiban történt csókot.Egész testemmel bizseregtem,és mosolyogva átgondoltam,amit Abby mondott.
-A bandát még nem ismertem ki-folytatta halkabban Abby-De az összeillő párokat bárhol megismerem!
-Lehet igazad van Abigale!
-Tudom,hogy igazam van!Ezért házasodom össze Ashtonnal!-ezen a kijelentésen mindketten nevettünk.Jó érzés,hogy van valaki akire számíthatok,és akár képes átrepülni a fél világot csak azért,hogy meghallgassa a kicsinyes próblémáimat.
-Majd holnap beszélünk még!-kezdtem búcsúzkodni.
-Ha,esetleg,nem jönne össze a dolog Lukeval,még mindig ott van Justin!-kacsintott,majd kilépett.
Kikapcsoltam a számítógépemet és magamra húztam a takarómat.Megvártam,amíg a hercegnőm bebújik mellém és mély álomba merültem.Mikor behunytam a szemem újra magam előtt láttam Luke kék szemét és puha,szőke haját.

                                                                                                                          

Beautiful morgására keltem fel.Lábamra húztam a mamuszom,odabotorkáltam az ablakhoz és kinéztem rajta.Sütött a nap,de a szél is erősen fújt.Utána a szekrényemhez mentem,és kerestem valami időhöz megfelelő ruhát,ami egy szürke pólóra és egy laza fekete nadrágra esett,piros ELMO-s pulcsival és tornacipővel és a kiegészítők.Lementem a konyhába és kivettem a hütőből a tejet.Beletöltöttem egy tálba a felét,és szórtam hozzá müzlit,majd hangosan ropogtatni kezdtem.Miután megettem bementem a kamrába és Beautiful tálkájába szórtam egy kis kutyakekszet meg bogyós kutyatápot.
-Jó étvágyat hercegnőm!-simítottam végig aranyló szőrét,majd visszamentem a konyhába.Elpakoltam magam után,bekapcsoltam a rádiót és elkezdtem a porszívózást először a szobámban.Utána a Fenti folyosón és Nana szobájában.Egész napos műszakja van,és alig van itthon.A lépcsővel és az előszobával folytattam.Arrébb toltam a kis szekrényt,hogy mögötte is ki tudjak takarítani,mikor csengettek.Kikapcsoltam a zúgó porszívót,hogy ajtót tudjak nyitni,de szerencsémre belerúgtam.Egy cifra káromkodás után ajtót nyitottam Jacobnak.
-Szia!-köszöntem és letöröltem az izzadtság cseppeket a homlokomról.
-Szia!Csak azt szeretném kérdezni,hogy lenne kedved átjönni?A haverjaim nyaggatnak,hogy mutassalak be nekik!-lépett kicsit arrébb,hogy ki tudjak nézni mellette.Három napbarnított,túlgyúrt srác álldogált a postaláda mellett engem bámulva és furán vigyorogtak.
-Öhm,az a helyzet,hogy nem érek rá!-kerestem a megfelelő kifogást.
-És ha segítek itthon?
-Nem,bocsi!Délután jönnek át a barátaim!-néztem rá bocsánatkérően.
-Ők is jöhetnek cica!-szólt az egyik srác.
-Jah!Ugye ők is szexisek?-röhögött egy másik és vállba lökte a többieket.
-Mindannyian fiúk!-szóltam,a lehető legnyugottabb hangnemben.
-Akkor csak te!Máskor is tudsz velük találkozni,de három félistennel nem!
-Mégegyszer bocsi,de nem hinném,hogy átmegyek!-fejeztem be a beszélgetést és becsuktam az ajtót.Hát,igazi parasztokkal még nem volt részem találkozni.Többször nem is akarok.Rá fél órácskával megint csengettek.