8.rész

-me;-to;-us

-Szia!-jött oda hozzám,apró mosollyal az arcán.Mióta láttam,teljesen megváltozott.Hajában apró,szőke melírcsík húzódott,arcán megjelentek a szőr szálak és sokkal férfiasabb külseje lett,de a szeme pajkos csillogása ugyan azt a kamasz külsőt adta vissza.Sokkal izmosabb és nagyobb,fél fejjel nagyobb nálam.Karján különféle tetoválások díszelegtek.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem durván.Még én magam is meglepődtem a goromba kérdésemen,de még Zayn hogy!Biztosan azt hitte,majd a karjaiba omolva megbocsáltok neki,amiért semmi életjelet nem adott magáról.
-Ashton meghívott...
-Az 'itt'-ten Sydney-t értem!Londonban kellene lenned a bandáddal vagy valahol a turnétokon!-a "banda" szót szinte köpve mondtam,annyira ingerült voltam.
-Igen,de beszélni akartam veled...
-Azért költöztem el főleg,mert anya és Nana nem bírta nézni,ahogy apránként összetörsz!-vágtam a fejéhez.Ebben az egy mondatban úgy érzem minden lényegesebbet elmondtam neki.Első látásra nem is figyelt a szavaimra,de éreztem,ahogy belülről omladozik.És őszintén szólva,tetszett a 'látvány'.
-Tudom,hogy haragszol és megértem.....
-Haragszom?!-kaptam fel a vizet.Itt vége!Nincs több kertelés!
-Ott hagytál a hülye bandádért!Nem is üzentél!Egy éve nem láttalak,és boldog voltam!De most küldesz egy dobozt,benne az emlékeiddel és azt hiszed,hogy visszakaptál?-ordítottam mire mindenki felénk kapta a fejét.Zayn döbbenten bámult,majd szégyenkezve lehajtotta a fejét és....mosolygott.
-Komolyan azt hitted,hogy vissza akarlak szerezni?Elárulom,én is boldog voltam,mikor nem találkoztunk!Nagyon boldog voltam!Nem éreztem magamat bezárva,feszélyezve!Meg akartam volna veled beszélni ezt az egészet,de ha veled máshogy nem lehet beszélni!-hitetlenkedve felkacagott.Én meg összetörtem.Berohantam könnyezve a házba,felkaptam a táskám és a felsőm és haza indultam.Már az utcán voltam,mikor egy autó parkolt le mellettem.
-Elvihetlek?-kérdezte a sofőr.Nemet intettem volna,ha természet anya nem szól közbe.Szépen lassan elkezdett esni az eső,még jobban tükrözve a hangulatomat.
-Szállj be!-nyitotta ki az ajtót,és beültem az anyós ülésre.
Csendben vezetett,csak a rádióban szóló Macklemore-Can't Hold Us szólt és az eső monoton kopogása az ablakon és a motorháztetőn.(https://www.youtube.com/watch?v=2zNSgSzhBfM ).
-Merre menjünk kisasszony?-mosolygott kedvesen.Morogtam valami értelmeset (vagy kevésbé értelmeset,nézőpont kérdése) és fejemet az ablak üvegének döntöttem.Csak néztem a kivilágított utcákat,a rohanó ember tömeget,ahogy mindenki az eső elől menti magát.Fák alá bújnak be,üzletekbe menekülnek és várják,hogy valami csoda folytán majd eláll az eső.Mikor feleszméltem a bambaságomból sós könnyek lepték el az arcomat,és egyre több váltotta fel a pár csepp könnyemet.
-Mi a baj?-kérdezte Luke,és félreállt az útról.Kikapcsolta a motort és engem tanulmányozott.
-Inkább sétálok!-morogtam és már nyitottam volna ki az ajtót,de elkapta a könyökömet és visszahúzott,ezáltal az ajtó is becsukódott.
-Megőrültél?!Ilyen időben?Szó sincs róla!
Egy apró mosolyt küldtem felé,és félve ránéztem.Hirtelen közelebb ült és magához húzva szorosan megölelt,s közben hátamat körkörös mozdulatokkal simogatta.Sikerült az ölelésétől kicsit megnyugodnom,és kicsit jobb kedvem lett.Mélyen beszívtam a szantálfa-és eper illatát,és azon gondolkoztam,vajon mi miatt ilyen az illata.Kicsit hátrébb tolt magától és kék szemét mélyen az enyémbe ásta.
-Hogy érzed magad?-suttogta,és lehelletét oly közel,szinte az arcomon éreztem,amitől kirázott a hideg.Még egy fiúmnál se éreztem ilyet bénitó hatást.Fura,de jól éreztem magam e pillanat erejéig.Bénultságomból igyekeztem felébredni és a kérdésre válaszolni de reméltem,hogy megint ezt az érzést válltja ki belőlem.Óvatosan elengedtem és lehajtott fejjel válaszoltam.
-Ahoz képest,hogy egy év elteltével kiderült,hogy igazából semmi se volt köztem és Zayn között,és feszélyezve érezte magát velem,egész jól vagyok!-feleltem szinte suttogva,és újra könnyek gyültek a szemembe.
-Nem tudom milyen érzés,mert még sosem tapasztaltam!-hajolt lejjebb ő is és tekintetemet kereste.
-Vagyis még nem volt barátnőd?-hitetlenkedtem,mert lehetetlen,hogy egy ilyen helyes és aranyos fiú nem talált még barátnőt!Ráadásul még hangja is van!
-De volt már,de mindig barátok maradtunk,ha véget ért a kapcsolatunk!
-Tényleg?Az összessel?
-A mai napig tartom velük a kapcsolatot!-mondta,közben kisimított egy hajszálat az arcomból-De nem éppen erről akartam veled beszélni!
Kíváncsian vártam a továbbiakat,de nem szólt semmit.Kínos csend telepedett a kocsiba.
-Hanem?-törtem meg a csendet,és a hangom csak úgy vízhangzott a kocsi ürességében.
-Arról ami ma..-kicsit elbizonytalanodott,de hitetlenkedve és mosolyogva folytatta-Ami az állatkertben történt!
-Kicsit pontosabban?
-Reggel!
-Még egy kicsit pontosabban?
A játszótéren,a hintánál!-nézett mélyen a szemembe.Ahogy magamban felelevenítettem azt a pillanatot,ajkam újra bizseregni kezdett.Óvatosan beleharaptam alsó ajkamba és Lukera néztem.Lehet,hogy jelnek vette,vagy ösztönből tette,de újra közeledni kezdett és ajkát enyémre tapasztotta.
Mikor elváltunk,erős pír érte mindkettőnk arcát,közben Luke zavartan tarkóját vakargatta.Kuncogni kezdtem piroskás arca láttán és egy puszit nyomtam rá.Mostmár rákvörös lett,és én még jobban nevetni kezdtem.
-Mi az?-kérdezte sértődöttem.
-Az arcod,mint egy rák!-nevettem és méghangosabban tört rám.
-Az eddigi barátnőimnek nem ez volt a reakciója!-mosolyodott el ő is és megfogta a kezem.
-Talán mert te egy különleges lány vagy!-mondta és hüvelykujjával simogatni kezdte a kézfejemet.
Erre a mozdulatra görcsbe rándult a gyomrom.Keze közül kihúztam az enyémet  és hajamat kezdtem piszkálni.Talán meg kéne mosnom azzal az új samponnal!Segítene a szárazságán!
-Valami rosszat csináltam?
-Mi?-eszméltem fel a bambulásomból.
-Valami rosszat tettem?-kérdezte újra,de az útra figyelt.Észre se vettem,hogy elindultunk!
-Csak...szerinted mi legyen?
-Mivel kapcsolatban?
-A hajammal!-poénkodtam,de értetlen fejjel meredt egy pillanatra rám,majd vissza az útra-Jó így,csak mondjuk fonottan jobb lenne!
-Oké,kipróbálom!-motyogtam-Igazából erre az egészre gondoltam!
-Mivel kapcsolatban?
-Hogy mi legyen velem!
-Veled?
-Veled!
-Velem?
-Veled,velem!
-Velem,veled?
-Na jó ebbe belezavarodtam!Velünk!
-Velünk?-látszott az arcán,hogy nagyon jól szórakozik.
-Luke!!-vertem vállba,de inkább nekem fájt,mitsem neki.Kezemet az ölembe ejtve néztem tovább ki az ablakon.Mikor megálltunk a piros lámpánál telefonáltam Michaelnek,hogy Luke-val vagyok és semmi bajom.
-Haza viszlek!-pillantott felém egy percre,majd vissza és bekanyarodott az utcánkba.
-Köszi,hogy hazahoztál!-szedtem össze a kabátomat és a táskámat.Még egy utolsó pillantást vetettem rá,majd kiszáltam a kocsiból.Felmentem a lépcsőn majd a kulcsommal babrálva kinyitottam az ajtót.Felrohantam az emeletre,be a szobámba és bekapcsolva a gépemet küldtem Abbynek egy S.O.S. üzenetet.Azonnal videóhívást indított,amit rögtön fogadtam.