3.rész

Hii!!!

Huh, a harmadik rész!! :P
bocsi,hogy most változtatok,de a részeket két hetente hozom,és így lesz időm kidolgozni a következőket is!

Alig bírtam abbahagyni az írást :D :)

Jó olvasást:Misterious Girl 

Dog-park

Reggel nyűgösen keltem.Nem aludtam valami jól.
-Jó reggelt!-suttogtam Abbynek.
-Neked is!Lemegyünk enni?-kérdezte és épp korgott a hasa.
-Persze!-mosolyogtam,és kipattanva az ágyból leindultunk a konyhába.Mikor leértünk,friss palacsinta illata csapta meg orrunkat.Abbyvel összenéztünk,majd egyszerre rohantunk le a lépcsőn és rontottunk be a konyhába.
-Nana!!!-ugrottam a kereszt anyukám nyakába.
Már rég nem láttam Nanát,és nagyon hiányzott.
-Sziasztok!Éhesek vagytok?-kérdezte,majd mind ketten a palacsintát magába tömő Abby felé néztünk.
-Igen!-motyogta Abby teli szájjal.Leültem mellé és elvettem pár palacsintát,megkentem nutellával és enni kezdtem a finomságot.
-Mikor érkeztél Nana?-kérdeztem.
-Pár órája!-mosolygott,és a következő adag tésztát öntötte a serpenyőbe.
-És már sütögetsz?Bárcsak ilyen lenne az én anyám!-mondta Abby,de ahogy kimondta,félve rám pillantott.
-Lizzy,én....-magyarázkodott,de csak rá mosolyogtam és tányéromat a mosogatóba tettem.Már rég nem találkoztunk anyuval és Nickkel,karácsonykor eljön hozzám Ausztráliába,de a munkája miatt sosem marad hosszú távra.Apu...nos hát..fogta magát és lelépett egy másik nővel.Vele is ritkán találkozom,csak amikor a plázacicája itt kíván vásárolni.
-Semmi baj!Fel kell hívnom valakit!-nyomtam egy puszit Nana arcára és felmentem a szobámba.
Kikerestem a számot és benyomtam a 'hívás, gombot.
Sokadik csöngésre végre beleszólt egy hang.
-Háló!Michael telefonja!-szólt bele.
-Öhm!Én Michael barátja vagyok!Beszélhetnék vele?
-Máris adom!-mondta,és valakinek kiáltott.
-Szia Elizabett!-üvöltött bele....azt hiszem Michael.
-Szia!Jókor hívlak?-tekergettem zavartam egyik tincsemet.
-Persze!Istenem,de rég hallottam a hangodat!
-Tegnap óta!-nevettem.
-Ja,tényleg!Mi az óta....-a végét már nem hallottam,mert valaki az kiabálta a telefonba,hogy:'I love penguin!!'.
-Tessék?
-Mondom...-most meg dobolni kezdtek.Ez mit csinál?Vagy ezek?
-Michael!!!!-kiáltottam a telefonba.
-Bocsi!Várj egy picit!-hallottam,hogy valahova bement és bezárt egy ajtót.
-Most már hallak!Bocsi,csak a haverjaim átjöttek és kicsit megzakkantak!-nevetett zavartan-De figyelj!Épp itt vagyok Sydney-ben,ha akarsz,találkozhatunk?
-Oké!Hol és mikor?
-Mondjuk....holnap,és reggelizzünk az utcádban lévő kávézóban!
-Jó!Akkor holnap találkozunk!-és majdnem letettem,de még gyorsan beleszólt.
-Várj!!A fiúkat is vihetem?-kérdezte félénken.
-Öhm....én is vihetem Abbyt?
-Persze!Akkor holnap!-búcsúzkodott.
-Akkor holnap!Szia!
Miután letettem,újra lementem a konyhába.Abby bánkódó tekintettel beszélgetett Nanával,majd az érkezésemre abba is hagyták.Biztatóan rájuk mosolyogtam,és leültem közéjük.
-Abby!Mi lenne,ha elmennénk megsétáltatni Beautifult?
Ja igen!!!Van egy arany retriverem,Beautiful!Még aputól kaptam kislány koromban.
-Jó!De csak délután,most táncom lesz!-húzta el a száját.
                                                                                                            
Míg elérkezett a délután,addig segítettem Nanának elpakolni.Játszottam Beautifullal,és a kertben hemperegtem vele.Imádom,hogy végre itt a nyár!!Sokkal boldogabbak az emberek,ha jó idő van!Új nyár,új esély,új szerelmek,új szakítások,új ismeretségek,új veszekedések.Így van rendjén!
3 órakkor hívott Abby,hogy tovább lesz tartva a tánc-próbája,és bocsánatot kért,hogy nem tud elkísérni.
Így hát egyedül mentem Beautifullal a kutya-parkba.
-Elmentem Nana!!-kiáltottam vissza az ajtóból és elindultam a park felé.
Már messziről hallottam a kutyák ugatását,amivel gazdájukat kérték botok dobálására,vagy éppen a hasuk vakargatására.Bezártam a kaput,és kerestem egy árnyékos helyet,ahol nyugodtan üldögélhettem.
A tekintetem egy nagy gesztenyefa árnyékában állapodott meg,ahol egy gitáros srác ült.
-Szia!Leülhetek?-kérdeztem a szöszit,aki csak fejével biccentett,és még jobban elfordult.
-Mit játszottál?-próbáltam beszédbe elegyedni a sráccal,de csak mormolt valamit.
-Figyelj!Ha nem akarod,hogy zavarjalak,akkor azt mond!-álltam fel-egy cseppet dühösen-de az idegen elkapta a karomat.
-Ne!!Várj!!Maradj!!-kérlelte a napszemüveg mögül.
Csendben visszaültem,és kíváncsian kémleltem az arcát.Szőkés-barna haj,fekete napszemüveg,normális alkat.Egy normális,titokzatos fiú.
-Mi olyan érdekes?-húzta fél-mosolyra száját.Hopp!!Lehet,hogy egy kicsit feltűnően bámultam.
-Elizabett Oxford!-nyújtottam a kezem felé-De hívj csak Lizzynek!
-Örülök!-rázott velem kezet-Én..-gondolkozott.Miért kell gondolkozni a nevén?!Nagy levegőt vett,és alig hallhatóan elmotyogta a nevét.
-Én Luke Hemmings vagyok!Hívj csak Luke-nak!-suttogta,majd körbe nézett,hátha más is hallotta.
-Én is örülök!-mosolyogtam rá-Mit játszottál az előbb?
-Csak úgy valamit!-mosolygott most már teljesen feloldódva.
Jól elbeszélgettem vele,kedves srác,csak a napszemüvege zavart.Jobb szeretem,ha látom a másik ember szemét,mert az sok mindent elmond az illetőről.
De hiába kértem,nem vette le.Azt mondta,így biztonságosabb mind a kettőnknek.
-Miért?Lézer-szemed van?-kérdeztem,mire hangosan felnevetett.
-Nem!Dehogy is!Csak...Molly!-kiáltott egy fekete kutya felé,aki azonnal Luke felé vette az irányt.
-De édes!-mosolyogtam a kutyára,aki boldogan nyalogatta Luke arcát.
-A tiéd?-kérdeztem.
-Igen!Ő az én szerelmem!-ölelte át fél-karral a kutyát,aki mancsát térdére tette.
-Hogy hívják?
-Molly-simogatta a kedvencet-Neked is van?
-Igen!-és én is szóltam Beautifulnak.
-Wow!Gyönyörű!Hogy hívják?-vakargatta Luke a kutyám fülét.
-Beautiful!-mondtam,mire felnevetett.A két kutya nagyon jól kijött egymással,játszottak,rohangáltak és egymásra ugráltak.Idő közben egyre kevesebb gazdi és kutya maradt,míg nem a végén csak mi maradtunk négyen.
-Nekem mennem kell!-álltam fel fájdalmas arccal.
-Elkísérlek!-pattant mellém Luke,és magához hívta Mollyt.
Rátettem Beautifulra a pórázt,és elindultam,oldalamon Luke-kal és Mollyval.
-Nem szökik el?-kérdeztem ijedtem,mikor a fekete kutya eltűnt a sarkon.
-Nem,jó kutya!Hallgat a nevére!És már olyan rég együtt vagyunk,hogy eszébe se jutott még elszökni!-nevetett fel.
Én is elmosolyodtam,és elővettem a telefonomat.
-Eljössz velünk kajálni?-kérdeztem a mobilomat böngészve.
-Hova?-riadt meg egy pillanatra,és fejére vette a kapucniját.
-Van itt a sarkon egy kajálda!Mi már törzs-vásárlók vagyunk,és kutyákat is beengednek!
Hosszú győzködés után beleegyezett,de azzal a feltétellel,hogy egy eldugott helyre üljünk.
-Hola Markó!-támaszkodtam a pultnak.
-iTarde Hermosa (szép estét) Lizzy!-jött ki boldogan a tulaj,a szakács és egyben az egyik pincér is.
-Mit beszél?-suttogta Luke értetlen arckifejezéssel.Halkan kuncogtam,és odavezettem egy eléggé eldugott négyes helyre.
-A kutyának mit hozok?-kérdezte fura akcentusával a felesége,Maria.
-Most két kutya lesz,és a szokásosat kérem nekik!
-Értem!-jegyezte fel a füzetébe-És barátnak?-bökött Luke felé a tollával.
-Neki is azt,amit én szoktam!
-Máris jövök!-és el is tűnt a hatalmas,kétszárnyú ajtó mögött.
-Mit kértél?
-Hamburgert sültkrumplival és nagy kólával!-vigyorogtam.
-Aha,jól hangzik!És a kutyáknak?
-Sorpresa dulce!-mondtam spanyol akcentust utánozva.
-És az mit is jelent?
-Édes meglepetés!
Miközben beszélgettünk,meghozták a rendelt ételeket.
-Jó étvágyat a fiataloknak!-mondta mosolyogva Maria és elment.
Hozzákezdtünk a rendelt ételekhez,és a kutyák is boldogan falatozták a sajátjukat.
Miután befejeztük az evést,még beszélgettünk egy kicsit.
-Mesélj magadról!-kértem Luke-ot,miközben a sültkrumplit kezdtem el enni.
-A nevem Luke Hemmings!-kezdte-Sydney-ben születtem,van két testvérem,egy kutyám és egy bandám!Most te jössz!
-Hát..A nevem Elizabett Oxford,nekem is van egy kutyám,a keresztanyukámmal élek Sydney-ben!-fejeztem be-Kérdés?
-Mi van a szüleiddel?-ráncolta a szemöldökét.
-Igazából nem szeretek róluk beszélni!Kiskoromban anyuval Londonba kellett költöznünk a munkája miatt,majd mikor újra beszélni kezdtem Nanával...
-Várj!Ki az a Nana?-szólt közbe.
-Nana a keresztanyukám!Na szóval Nana felajánlotta,hogy idejöhetek hozzá Sydney-be!És ide jöttem!-mosolyogtam.Mikor felnéztem a tányéromról,Luke-on már nem volt szemüveg.Gyönyörű ég szín kék szemei engem tanulmányoztak.Zavaromban lehajtottam a fejem,és a körmömet kezdtem piszkálni.
-Szerintem induljunk!-vigyorodott el Luke,és elindult az ajtó felé,nyomában Mollyval.
-Várj!!-rohantam utána.
-Merre laksz?-kérdeztem,miután beértem.
-Hotelben!És te?
-Itt az utcában!
-Akkor hazakísérlek!-mosolygott rám.Nem vette vissza a szemüvegét,így farkasszemet néztem a kék szempárral.
Mikor a ház elé értünk,elbúcsuztunk és felmentem a szobámba,letusoltam és lefeküdtem aludni.Álmomban újra találkoztam a kék szempárral.