Legyen..vagy ne?

Hey Readers!
Ismét felétek fordulok,de nem részt hoztam (még)!
Ugyanis kérdésem lenne felétek.A napokban eszembe jutott, hogy eredetileg egy fantasy történetet akartam volna. És most ismét előjött ez bennem,ezért a ti véleményeteket is kiszeretném kérni.
Legyen a történet fantasy vagy ne?
Ha igen,akkor a banda egy kisebb farkasfalka lenne,de Luke különb lenne a többi falkatársától.
A többiek ekként születtek,nem átváltozással.
Viszont Luke is közéjük akar tartozni,és ezért bármit -még az életét is- képes lenne feláldozni.
Lukot is alávetik a változásnak.Harapással a nyakán kel két nap után,izmai görcsösek és fájdalmasan sikoltanak mikor a fiú mozogni akar.
Nem halt bele a változás gyötrelmes fájdalmaiba,de valami más lett.Luke nem vérbeli falkas.Az első változtatott.Az első változott.....

Ha érdekel és szeretnétek ezt a fantasy-t,azt jelezzétek egy kommenttel!

Mysterious GIRL voltam,várom a jelzéseket :)

Sziasztok kedves olvasóim! 
Hosszú kimaradás után-amit szörnyen sajnálok- de muszáj volt egy kis szünet, még ha ez el is húzódott 5 hónapig. De most elhatározásra jutottam.
Hosszú gondolkodás után arra jutottam,hogy wattpadra is feltöltöm a történetet,mivel könnyen elérhető és könnyebb wattpadon keresztül írni.
A részeket minél hamarabb igyekszem hozni, minden hónapban legalább kettőt. Először wattpadra,utána a blogra is feltöltöm.Aki esetleg nem ismeri a wattpad nevű alkalmazást : ez lényegében egy olyan 'oldal',ahova írók rengetegei töltik fel sztorijaikat és mondják el véleményeiket. annyiban jobb,mint a Blogger,hogy egy helyen tudsz böngészni a különböző típusú és fajtájú blogok közt. Fantasy,vámpír-vérfarkas,romantikus és fanfictionok ezrei várnak az olvasókra,hogy belekezdjenek a történetekbe.
A wattpados linkje itt található : Adventure in the Summer / Wattpad
 remélem tudom folytatni a sztorit és ismét olvasni fogjátok.
puszi : Misterious GIRL 

28.rész

Huh!Újra jelentkezem!
Sorry az eddigi késésért,de nagyon nem volt ihletem ezért ehhez a részhez 4 formában fogtam hozzá,de ez tűnt a legelfogadhatóbbnak.Nézzétek el ezt nekem,igyekszem hozni a részeket :) by:PunkGirl

Másodpercek alatt omlott össze az életem.Nem akartam itt maradni.Minél hamarabb elakartam innen tűnni.Ez a ház számomra már semmit sem jelentett.
Luke tiltakozásom ellenére sem engedett el.Bár nem is hittem,hogy az "Engedj el!" kiáltásom hatásos lesz.
Könnyeimtől hajam már arcomhoz tapadt,hevesen kapkodtam a levegőt,ahogy ide-oda vergődtem az erős karok között.
-Nem mehetsz el!Csak most kaptalak vissza!-tiltakozott most már Luke is.
"És most újból elveszítettél" és erősen lábára léptem.A fájdalomtól üvöltve elengedett,és pedig a földre lökve őt kirohantam az ajtón,le a lépcsőn.A bejárati ajtót zárva találtam,sok időm pedig nem volt a zárral való vacakolásra,mert Luke már le is rohant a lépcsőn,felém iramodva.Berohantam a nappaliba,magam elé húzva az egyik fotelt,hogy gát legyen köztem és a fiú között.
-Lizzy,most komolyan ezt játsszuk?-kérdezte lesajnáló hangon a fiú és támaszkodva a fotelre 'hajolt'.
-Szóval Jessievel nem játszol?Hm,akkor lehet én is megváltozom a kedvetekért!
-Liz,Jessie...nem lehetsz olyan mint Jessie.
-Boccs!Csak rosszabb tudok lenni!Mert Jessie tökéletes,gyönyörű,humoros,Jessie...-folytattam volna,de Luke szemei könnyezni kezdtek,ezért inkább abbahagytam.Szipogva megrázta fejét és levágódott a kanapéra.Tenyereibe temetkezve sírt,keservesen,mintha most tudta volna meg,hogy egy családtagja elhunyt.
Én csak a fotel mögül néztem a történteket.Nem hittem,hogy színlel,ezt a fajta sírást nem lehet megjátszani.
Az oka,amiért nem mentem oda hozzá,az a lelkiismeret furdalásom volt.Tudtam,hogy én bántottam meg.
"Maradnom kell." súgta egy megérzés.Lassan kisétáltam a bútordarab mögül,és  négykézlábra ereszkedve Luke felé araszoltam.Nem nézett fel rám,csak a földet pásztázta maga előtt és szipogott.
Nem tudtam,hogy milyen módon kérjek bocsánatot,nagyon megutáltam magam abban a pillanatban.
Törökülésbe helyezkedtem,és csak bámultam a szőkeséget.Aztán megszólalt.
-Nem rád haragszom-sóhajtotta-Csak olyan dolgokat vágtál a fejemhez,amelyeknek súlyáról fogalmad sincs.
Az,hogy megszólalt,adott egy kis bátorság löketet és csuklóját megragadva újra láthatóvá tettem arcát.Könnyes tekintete rám szegeződött,mire nekem is könny szökött a szemembe.
Csak suttogni tudtam,hogy 'sajnálom'.
Kezeimet ölembe ejtettem,és azokat bámultam.
Mocorgást éreztem,majd két erős kar fonódott körém,egy száj csókolta homlokomat és két kéz simogatta körkörösen hátamat.Nagyon nyugtató volt Luke közelsége,de ezzel együtt növelte a bennem lévő bűntudatot.
-Nem akartam ilyeneket mondani,de..ha nem..nem mondod el,hogy mi ez az egész,akkor..
-Nem lehetsz olyan,mint Jessie-vágott közbe a mondandómba-Mert ő meghalt.
Döbbenten néztem az immáron hullaszínűvé vált Luke arcára.Nem tudtam,hogy együtt érezzek,faggassam,vagy inkább meg se szólaljak?
-Az elején szólnom kellett volna.Akkor nem kerültünk volna ide.
Homlokát homlokomnak döntötte és úgy mesélte el történetét.
Jessiet még a gimnáziumban ismerte meg,és azonnal egy húron pendültek.
Két hét után már járni is kezdtek,és ez egészen 5 évig működött is.
Azonban eljött a szalagavató.
Luke segített Jessie-nek ruhát választani,és este el is indultak a ballagók báljára.
Utána kezdődtek a bajok.Jessie kicsit sokat ivott és elege lett a suli-buliból.Igazi szórakozóhelyre vágyott,ezért útnak indult.Luke erről nem tudott,neki azt mondta hogy kimegy a mosdóba.Mire ez az egész Luke fülébe jutott,már megtörtént a baleset.
Kamionnal karambolózott,ami az árokba taszította a kocsiját,majd rádőlt,megsemmisítve az autót.
Elment a temetésére,de soha többet nem látogatta meg a lány sírját.Minél hamarabb ki akarta törölni az emlékezetéből.
-Attól fogva kerülni kezdtem a lányokat,elfordultam a világtól és magamba fordultam.De-nézett a szemembe-Aztán megláttalak téged.És minden megváltozott számomra.!

27.rész

2 hónappal a baleset után*

Lizzy -

-Luke,ne!!-sikítottam nevetve és a földön kötöttünk ki.Hátam keményen koppant a hálószoba padlóján,de nem volt időm a fájdalommal foglalkozni,mert Luke ismét puszilgatni kezdte nyakamat és csiklandozta a hasamat.

-Jó.Abbahagyom,ha..

-Ha mi?-mosolyodtam el alatta.

Közelebb hajolt a számhoz,és megbabonázva figyelte azt,úgy folytatta-Ha megcsókolsz.
Kérését megtagadva fejet ráztam és próbáltam lelökni magamról őt.
De persze kísérletem kudarcba fulladt,és csak ficánkolva esedeztem a szabadon eresztésemért.
-Megmondtam,mi a váltságdíj.
-Luke!Hagyd abba!-sikítottam nevetés helyett.Könnyekkel teli szemmel néztem rá,mire végre abbahagyta a csiklandozást,de nem szállt le rólam.
Csak nézett.Azokkal a tökéletes,igazgyöngy ragyogású szemeivel.Nem mosolygott,ettől az az érzésem támadt,hogy megbántottam.Hasamat szorongató kezemet átfűztem nyaka mögött és egy hosszú,szenvedélyes csókkal kértem bocsánatot.
Kirázott a hideg,mikor a szájában lévő hideg vas ajkaimat érintette,de egyben elöntött a forróság tudva,hogy ez a vaskarika csak engem fog meglepni,senki mást.
Sok idő ez a két hónap.Az emlékeim nagy részét visszakaptam,ahogy azt Dr.Scream is mondta,de még mindig vannak részletek,amik nem jutnak eszembe.
A karmolós esetre emlékszem,de arra nem,hogy kiderül-e,ki volt az.Tudom,hogy volt valami fontos Michaellel kapcsolatban,de nem tudom micsoda.
És tudom,hogy Luke előtt még nem éreztem így senki iránt sem.

 Mellette tökéletesnek érzem magam,és a puszta tény,hogy egy ilyen srác nem csak rám néz,de még meg is csókol,megölel és mellettem van!Felülmúlhatatlan..

-Elgondolkodtál.-jelentette ki.Még egyszer megcsókoltam,mire Luke sóhajtva ajkamba harapott.Folytattuk volna egymás kényeztetését,de a csengő éles hangja megcáfolta ezt.

-Megnézem ki az!

-Tud még várni 10 percet.-hajolt ismét ajkaimhoz,de elfordítottam a fejemet.

-Ezek biztos Ashtonék.-morogta Luke és egy puszit nyomott az arcomra,majd segített felállni.

Lementünk ajtót nyitni.De nem Ash-ék álltak a küszöbön.

-Anya?!-döbbent le Luke.A válla fölött láttam,ahogy az idegen nő átöleli Lukot,majd engem észrevéve szélesen mosolyogni kezd.

-Szia.Még nem találkoztunk-lövellt egy szúrós pillantást Luke felé,aki meglehetősen idegesnek látszott-És Liz vagyok!Luke anyja.És te?

-Öhm-elfogadtam a nyújtott kezét,és megfontoltan megrázva feleltem-Én pedig Lizzy.Luke...barátnője.

-Valóban?-arcán őszinte döbbenet suhant át,és olyan sebességgel pördült meg a tengelye körül,hogy egy pillanatra azt hittem,hallucinálok.

-A barátnőd?

-Anya,ne itt..

-Te csak ne csitítgass!Hogy tehetted?!-hangja élesen hasított a fülembe,kellemetlenül éreztem magam egy 'anya-fia' vita kellős közepén.

-Anya,mondom..

-Hogy tehetted?-hisztérikussá vált,már-már állatias hangon sipákolt.

-Azt mondtam,hogy hagyd abba!-ordította el magát Luke-Elég ebből!

Mind a hárman ledermedtünk.Luke a hihetetlen indulattól,ami előtört belőle,Liz fia viselkedése miatt és pedig mind a két okból kifolyólag.
Liz az ajtó felé indult,de még visszafordult fiának szegezve kérdését:-És ezzel boldog vagy?
Luke nem válaszolt,álla megfeszült,csak egy "ne gyere többet" mondattal búcsúzott el anyjától.
Dermedten álltam még mindig,majd egyszer csak azt vettem észre,hogy egy sós könnycsepp csordul végig az arcomon.Szaggatott levegőt vettem,és hangosan kifújtam.
-Huh.Ez..
-Sajnálom.-Luke őszinte szomorúsággal nézett vissza rám.Megráztam a fejem és bementem a nappaliba.
-Ő az anyukád volt?!
-Igen-ült le a kanapéba és lecsúszva hajába túrt.
-És mi volt ez az egész?-ordítottam zokogva.Egy perce még minden tökéletes volt,és máris a pokol legmélyebb bugyrában találtam magam.
-El kellett volna mondanom.-sóhajtotta-Szólnom  kellett volna neki és neked is.
-De mégis miről?-térdeire támaszkodott,de én erőszakosan vártam válaszát,mit nagy nehezen és rengeteg fájdalommal,de kinyögött- Jessie-ről.
Az idegösszeomlás szélén voltam,és Luke megadta azt az apró löketet,amitől le is zuhantam.
Elsikítottam magam.Ijedten kapta fel rám tekintetét a szőke fiú,igyekezett elhallgattatni.
Minden fájdalmamat,amit hirtelen felhalmoztam,kiadtam magamból ezzel a sikítással.Mikorra véget ért a sokkom,felpofoztam Lukot,felrohantam a szobánkba.
Pár ruhát kikaptam a szekrényemből és a fürdőbe zárkóztam.Kezdődik minden elölről!Ismét elmegyek,visszajövök,összeesem és megint nem emlékszem semmire!Csak ezt most én is akarom!
-Lizzy!Várj!-kopogott Luke.Nem figyeltem rá,gyorsan rendbe tettem a hajam és a sminkem és kitörtem az ajtón.Luke hátrébb ugrott,nekiütközött a szekrénynek,de rögtön elkapta a csuklómat és szorosan magához ölelt.Eddig nem is vettem észre,hogy mennyit edződött.
Akárhogy is kérleltem és ütöttem,hogy eresszen,nem figyelt rám.Megvárta míg abbahagyom a hisztit.Elapadtak a könnyeim,hirtelen óriási megkönnyebbülés és nyugalom fogott el.
-Abbahagytad?-kérdezte suttogva.Aprót bólintottam.
-Meghallgatod a dologról az igazat,vagy azzal akarod magad áltatni,hogy megcsallak?
-És ha az igazság a megcsalás?!-könnyezve mondtam ki az utolsó szót.

26.rész

On the border of the madness..

-Luke,mivan?

-Calum,te...
-Én vagyok Calum.-nevette el magát és a lifthez indult.

'Luke,szép lassan megbolondulsz!' gondoltam és óvatosan utána mentem.
Leérve Ashton és Michael az ajtó előtt beszélgettek,nem éppen boldogan.
-Hé többiek-szólt közbe Calum-Levarázsoltam Lukot.
Büszkén kihúzta magát,Michael meg Ash csak nevetett rajta.
-Liz felébredt?-kérdeztem az ajtót nézve,majd a társaság elhallgatott.
-Igen-suttogta Michael.
Nem is kellett több,bementem hozzá.Furdalt a lelkiismeret ahogy megláttam,és úgy érzem ezt sosem fogom magamnak megbocsátani.Végül is miattam került ide.Megmagyarázni ezt nem tudom,de érzem,hogy ezt én okoztam neki. 
Lassan mellé ballagtam és leültem a székre.Csak meredten néztem,hátha felismer,mire ő picit elmosolyodott. 
Nagy levegőt vettem,felkészülve a legrosszabra,és..
-Most jön az a kérdés,hogy felismersz-e.-forgatta nevetve a szemét,de én csak tátott szájjal néztem.'Akkor ezek szerint tudja ki vagyok?Emlékszik rám?'
-Egyébként-folytatta-Luke Robert Hemmings vagy.19 éves és a 5SOS banda énekes-gitáros csodamadara. 
-Erre emlékszel?-kicsit elszomorodtam.'Akkor nem emlékszik ránk.Nem emlékszik az együtt töltött időre?Michael tettére?Semmire?!' 
-Egyenlőre igen.-sóhajtott és hátra döntötte a fejét.
-Hogy érted ezt?
-A doki azt mondta nem tart ez sokáig.Nem súlyos a memóriám sérülése,pár hónap alatt visszanyerem az emlékeim nagy részét.
-Szóval még akkor is lesz olyan,amire nem emlékszel?
-Igen.-elszomorodott.
Ez után a beszélgetés után csendbe burkolóztunk.Liz időközben elaludt,Calum visszament a házba,Ash Abbyvel ment el,Michael meg csak annyit mondott : "Elmegy kiszellőztetni a fejét".
Én is el-elbóbiskoltam,de ahányszor bejött egy nővér ellenőrizni Lizzyt,mindig felriadtam.
Amúgy is szörnyűségek jártak a fejemben.
Csupa rossz gondolat,hogy mi lett volna,ha..
Végül este 6 órakkor szedelőzködni kezdtem és indulni készültem.Lizzytől egy apró puszival az arcán búcsúztam el mondván 'Holnap visszajövök',az épp bent lévő doktor úrral pedig csak kezet ráztam.
Mivel mindenki  elment a maga irányába,én csak mentem,amerre vitt a lábam.                            

25.rész

Hi everybody!!!!
Sajnálom,hogy nem 3-án adtam ki,csak most indult a gimi és elég sok mindent a nyakunkba zúdítanak már most.
Igyekszem tartani magam a 2 hetes megjelentetéshez!
Jó olvasást : A Punk Girl
Incomplete MemOry

                .......... Lizzy Oxford ..........                      

-Hahó.Hall engem Elisabeth?

Hallottam a hangokat,közelinek tűntek,de mégis.Mintha egy tátongó szakadék lenne köztem és a hangforrás között.Minden sötét volt.

Néha felvillant egy-egy kép,de eltűntek,mielőtt szemügyre vehettem volna azokat.Idegenek arcát láttam,ahogy nevettek,mosolyogtak.Utána valakit,ahogy megcsókol.Éreztem az ajkamon a másik ajkat,ahogy eggyé válnak és egybeforrnak. Láttam magamat kívülről. 

Egy kórházi ágyban feküdtem,mint egy múmia.

Úgy tűnt,meghaltam.

Fehérség vakított el,mikor magamhoz tértem.

Az első lélegzetvétel olyan volt,mintha már évek óta a vízben hánykolódtam volna,és most a felszínre törtem.

Az első pislantás érzése fájdalmas volt,mint mikor három hosszú filmet néznél végig nyitott szempárral megállás nélkül. 

Csak felfelé néztem,a ventilátor forgó lapátjait követtem tekintetemmel.Majd szép lassan elfordítottam a fejem előbb balra,utána jobbra.Nyakamba f

Bal oldalamon csak egy kis szekrény volt,rajta egy pohár vízzel és egy virágszállal,mely egy bizonyos Elisabeth Oxfordnak lett címezve.

Jobbomon egy személy ült az egyik székben,és ha jól láttam aludt.

Olyan ismerős volt színes haja,az arca és bal karján a tetoválása.Az egész..mintha láttam volna már valahol.De nem emlékeztem.

-Oh,hát felébredt!

Csak biccentettem az orvosnak,és visszafordultam a fiúhoz.

-Tegnap óta itt van.Nem akar elmenni mellőled-suttogta a doki és elvette a kórlapomat.

-Mióta vagyok bent?-kérdeztem.Egy napja biztos.De hányadika van ma?

Dr.Screamnek mintha elakadt volna a szava,nem tudott mit mondani.

-Hogy érzi magát?Enyhe szédülés,hányinger?
-Jól vagyok.De mióta vagyok itt.
-Szóval jól van.Szólok a nővérnek,hogy adja be a következő adag..
-Azt mondta április 13-án hoztak be.Hányadika van ma?14-e?-kérdeztem egyre hisztérikusabban-Miért nem képes megmondani egy rohadt dátumot?!

-Ma van egy hónapja,hogy az intézetünk betege.-mondta olyan nyugodtan és halkan,amennyire csak tudta,és gondterhelten rogyott le az egyik székre.

'Egy hónapja?!'

Lassan könnyezni kezdett a szemem.

-Miért nem mondta eddig?

-Mert nem volt rá alkalmam.Nem volt magánál,mesterséges kómában kellett tartanunk.

Elfordítottam a tekintetemet a fiúról,hogy az orvos szemébe tudjak nézni.

Megbántottságot és együttérzést sugallt a tekintete,de én tudtam,hogy mindez hazugság.Visszafordultam a fiúhoz-Mióta van itt,igazából?

-Amióta az állapota stabil.

-Az mióta van így?

-24-e óta.Azóta minden nap itt van és el sem mozdul mellőled. 

-Milyen kimerült lehet..-tanulmányoztam az arca sápadtságát,szeme alatti sötét karikákat és a kócos haját.

-Hát,bizony.Hozzak valamit,fáj valamid?

-Nem.Nem kell semmi. 

Amint magamra hagyott az orvos,fájdalmasan alkaromra támaszkodtam és megpróbáltam felébreszteni a fiút.Sikeresen.Kicsit kótyagos volt,de hamar rendbe jött.Ahogy meglátott,rögtön közelebb húzta székét. 

-Liz,hogy vagy?Fáj valamid?Nana volt itt,azt üzeni..várj.Felismersz?-kérdezte lelkesedve,de ugyan akkor félve.Megráztam a fejem.Szomorúan lehajtotta fejét,és mintha sírna,szipogni kezdett.

-Nézz rám-kértem. 

Meglepetten kapta fel fejét,és mosolyogva még közelebb jött.Amint megláttam zöld íriszeit,azonnal tudtam,őt valahonnan ismerem. 

-Mire emlékszel?-tudakolta és öklével támasztva állát nekem szentelte figyelmét.Biztonságban éreztem magam mellette,ami fura,feltéve,hogy nem emlékszem milyen kapcsolatom volt vele.

-Nem sokra.-sóhajtottam-Emlékszem egy nőre.Idős,nem az anyukám de valakim,az biztos.Azt hiszem ő nevelt fel.

-Nana.-segített ki.

-Igen,így hívták.Meg van egy kutyám,Beautiful,és egy lány..azt,azt hiszem Amy.

-Abby.Abigale.

-Igen,és volt három,nem is,négy fiú.

Erre felcsillant a fiú szeme-Emlékszel a nevükre?

Fejet ráztam.'Michael'-súgta valami a fejemben. 

-És az arcukra sem emlékszel?

-Néhány részlet megmaradt.Te..nagyon ismerősnek tűnsz.

-A négy fiú egyike vagyok.Gyerekkorunk óta ismerjük egymást.

Elhallgatott,csak a kezemet figyelte.Megszorítottam a kezét-Michael,milyen volt?

-Mi?-kérdezte csodálkozva.

-A gyerekkorom.Illetve a gyerekkorunk.
-Uh,hát..honnan kezdjem.
-A legelejétől.
-Oké.-kicsit gondolkozott,kereste a szavakat,de végül egyszerűen belevágott-Mikor először mentem be az ovis csoportba,senki nem jött oda hozzám játszani vagy beszélni.Senki sem köszönt,egyedül játszottam.
Még a szomorú kezdetet is csillogó szemekkel mesélte.Az óvodát,a szüleimmel való viszonyt,az általánost és az újra találkozásunkat.
-Michael.Mi,vagyis én és te..mi..
-Voltunk-e együtt?-nevette el magát,de szeméből sütött a szomorúság-Nem.Mi olyanok voltunk,mint két testvér.
-És nem is gondoltál így rám?
Erre elpirosodott,és valami motyogás után felállt és kiment.
Egyedül maradtam a hiányos memóriámmal. 
                                                                           

Mese-délután: ATL koncert

Hi Lost Boys/Girls!!

Nem részt hoztam,inkább nevezném egy élménybeszámolónak:

Augusztus 20-án,este 21:30-kor All Time Low koncerten vehettem részt!!!!!

Fantasztikusak voltak a srácok,elképesztően nyomták.

De kezdjük a történetet az elején.

Reggel semmit sem csináltunk,lestük a Twittert,Facebookot és az Instagrammot hátha írtnak ki valamit a bandatagok vagy posztolnak-e képeket.

3 óra körül készülődtünk össze barátnőmmel.....*fesztiválon*

Először körülnéztünk,de majdnem minden 2. stand italokat árult (és nem szörpit).

A körséta után a 'Halott Pénz'-en tomboltunk egy nagyot (gratu a srácoknak nagyon jó hangulatot teremtettek). A 'Valami van a levegőben' daluknál megkérték a közönség hímnemű tagjait,hogy vegyenek a nyakukba egy-egy lányt.Mi inkább visszautasítottuk a mellettünk lévő két srácot és a földön tomboltuk végig a koncert utolsó perceit.

Tankcsapba előtt (ami a Halott Pénz után elég lehangoló volt) gyorsan kijöttünk,mert erősen lökdösődni kezdtek az emberek.

Viszont a koncert közben sétálgattunk.

Megállított egy kb. 28 év körüli srác,és az ördögszarvammal játszva megkérdezte,hogy "Mióta élek?"

Válaszoltam (14,novemberben 15.--Fuck YEAH!4!--), mire elröhögte magát és közölte,hogy "Baszood,és már kétszer annyi vagyok"

Aztán már az utolsó dalokat játszotta a rock banda,akkor befurakodtunk és a mellettünk álló 'jót érző' hapsi is a szarvammal foglalatoskodott.

Hozzánk hajolva végül megkérdezte,hogy szeretjük-e a bandát.

"Nem nagyon ismerem őket"-feleltem mire legyintett és befejezte egy "Szeresd,mert jók" kijelentéssel.

Utánuk 21:15-kor tüzijátékoztak,de mindenki a NAGY-szinpadon készülődő embereket nézte.

Nem szakszavakkal: Mindenki lesz@rta a tüzijátékot.

Aztán felvillant az All Time Low logója és mindenki sikítani kezdett.

Villogott,forgott a kép,majd visszaváltott a 'Tüzijáték' feliratra.

Végül kijött Zack egy másik emberrel és a gitárjával babráltak,mi pedig sikítoztunk.

Ezt követte Jack kibukkanó keze és feje,ami ugyan ezt a hatást érte el a rajongókban.

Végül 21:30-kor elsötétült a szinpad és másodpercekkel később megjelent a kéklő Alex,a félszőke Jack,az ütőket szorongató Rian és a sapis Zack.

Elképesztő koncertet adtak.

Kezdetben a 'Satellite'-ot játszották,de felcsendült a 'Kids in the Dark',a 'Dear Maria,Count me in','Backseat Serenade',Something's Gotta Give','Weightless','A Love Like War' (Alex elképesztően énekelte Vic Fuente szövegét),'For Baltimore','Missing You','Lost in Stereo'.Jack lejött az egyik szám közben és a fanokat elválasztó kordonok között gitározott (megérintettem :O).

Alex is lejött közénk,a kordonra felállva énekelt és buzdította a közönséget 

A koncert végén még eljátszották az 'American Idiot' első refrénjét,végül elmentek a szinpadról.

A szinpad mögötti kerítéssel elkerített résznél vártuk,hátha jönnek fotózkodni és autogrammot osztani,de sajnos elmaradt.
Kigördült a busz,benne az All Time Low-val,tehát mehettünk volna haza,de útközben megálltak és még utoljára láthattuk őket.
Hazaérés után (kb. 01:11-kor) még a Twittert/Instagramot/Facebookot lestük.
ÉÉÉÉÉÉSSS.....posztoltaaaaaaak!!!!! Juppiiiii!!!!
Megköszönték a közönségnek,hogy ilyen jól fogadtuk őket és garantálták,hogy látogatnak még el hazánkba.

Szóval ez egy ilyen kis 'bejelentkezős-mesélős' rész lett,a blog folytatásár 2 hét múlva garantáltan megkapjátok!
U.I:Új "nevet" használok a bejegyzésekhez: Misterious GIRL  helyett a 'A Punk Girl' nevet használom.


By: A Punk Girl